Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
A HÁZASSÁG SZENTSÉGE. 189 ha netán, akár a gyóntatószékben, akár magánoktatás alkal- mával intéznék ezt hozzá: igen. — Mert, mint kifejtettük, a házasságnak nem csupán a gyermek-nemzés a célja, minél fogva, ha áll, amint kifejtettük, hogy áll, hogy t. i. az említett főcélon kívül is van még a házasságnak célja, az első cél el lévén érve, még nem mondható a házassági szer- ződés jogi hatása befejezettnek, hanem — fennáll még a másik cél: t. i. az érzéki vágyak fékezése, vagy ellensúlyo- zása a házassági együtt-élési tény gyakorlása által; minél fogva, ha már a nő teherben van is, még mindig fennforog mindkét félnek azon joga, hogy a második célra való tekin- tétből hitvesi jogát a másikkal szemben igénybe vehesse, vagy érvényesíthesse, mert, ha ez nem állna, akkor, a kilenc hónap alatt, míg a terhesség állapota tart, a két fél a leg- nagyobb kísértésnek és veszedelemnek lehetne kitéve, már pedig a házasság épen ezen veszedelemnek és kísértésnek elhárítására van hivatva, arra t. i. hogy az erénynek legyen előmozdítója, így pedig, épen megfordítva, a céljával ellen- tétesen, az önmegtartóztatás elleni kísértés veszedelmének volna leghatalmasabb eszköze, ki lévén téve a hitvesek, mint a kik együtt élnek, a folytonos kísértésnek. De a szentírásban sem találunk ilyféle tilalmat. — Ha, tehát, a házassági együttélés az önmegtartóztatás kísértésének legyő- zése szempontjából, vagy a kölcsönös szeretet biztosítására, vagy más ily okból történik, nem vétek. Ha azonban semmi más ok nem forogna fenn, mint csupán az érzéki vágy ki- elégítése, akkor az illető fél részéről ez minden esetre bocsá- nandó bűn, de a másik fél részéről, aki engedelmeskedik, nemcsak nem bűn, de még érdem is. Sz. Alfonz szerint1 csak akkor forog fenn a szigorú kötelem, hogy a házas- felek, ily állapotban, tartózkodjanak egymástól, ha az »abor- tus« veszedelme lehet szóban, de ez is — mint megjegyzi, — csak nagyritkán, és inkább kezdetben, mint a későbbi álla- pótban forog fönn, miért is nem kell föltételezni, hacsak már ily tapasztalás nem előzte meg az esetet. Lig. sz. Alfonz. Theol. M. 1. 6. n. 924.
