Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

A HÁZASSÁG SZENTSÉGE.

171

4. §. 3. A házasság szentség.

Tételünk két részből áll: 1. A kér. házasság szentség; 2. a kér. házasságban a szentség el nem választható a szer- ződéstől.

I. A házasság szentség. Hogy mikor alapította meg Krisztus Urunk a házasságnak szentségi méltóságát, annak időpontjára nézve a hittudósok nem egyeznek meg. Krisztus Urunk a házasságot úgy találta, nem ugyan e méltóságá- ban, mint szentséget, sem nem mint felbonthatatlan frigyet, mindazonáltal mint általa már a paradicsomban megalapí- tott intézményt, melynek rendeltetése, hogy az emberi nem fentartására és gyarapodására szolgáljon. Ezen őseredeti isteni intézményt erősítette meg Krisztus Urunk e szavai- val: »Amit Isten összekötött, ember ne válaszsza el . . Azért elhagyja az ember atyját és anyját, feleségéhez ragaszkodik és ketten egy testté lesznek.« 1

Azt is kijelenté az Üdvözítő, hogy Mózes csak szivök keménysége miatt engedte meg a zsidóknak az elválást, de hogy kezdetben nem úgy volt, és hogy jövőre, az ő törvé- nye szerint, nem szabad akként4történnie.

Ezzel Krisztus Urunk visszaállította a régi házasság- nak tisztaságát és felbonthatatlanságát, miért is ezen intéz- kedéseiben méltán fogják fel a házasság szentségi méltó- ságra emeltetésének időpontját.

Krisztus Urunknak a kánai mennyegzőn való rószvó- tele is méltán tekinthető a házasság megerősítésének.

Még érvül szokás idézni a házasságnak szentségi mél- tósága mellett sz. Pál apostolnak az ephezusiakhoz intézett levele következő szavait, amint e szavaira a római káté is hivatkozik: »Hogy a házasság szentség, az anyaszen tégy ház mindenkor bizonyosnak és elfogadottnak tartotta, az após- tol tekintélyére támaszkodva, aki így ír az ephezusiakhoz: A férfiak szeressék feleségeiket mint saját testűket. Aki feleségét szereti, maga-magát szereti, mert senkisem gyűlöli

1 Máté 19. 5. 6.