Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

172

DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF.

saját testét, hanem táplálja és ápolja, mint Krisztus Urunk az egyházat, mert mi az ő testének a tagjai vagyunk, az ő testéből és az ő csontjából. Azért elhagyja az ember atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté leszen. Ez nagy titok: de én azt mondom: Krisztusban és az ő egyházában« 1 senki sem kételkedhetik azon, hogy e szavak: »ez nagy titok«, a házasságra értendők, és hogy követke־ zósképen azon frigy alatt, mely férfi és asszony között fenforog, melynek szerzője maga Isten, nagy titok értendő t. i., hogy ez jelképe azon frigynek, mely Krisztus Urunk és egyháza között vagyon.

Hogy ez az idézett szavak érteménye, mutatja a szent- atyák hosszú sora, kik mind ekként magyarázták az após- tol idézett szavait. S hasonlókópen magyarázta a trienti sz. zsinat,2 mely így határozott: »Siquis dixerit, matrimo- nium non esse vere et proprie unum ex septem Sacramen- tis legis evangelicae a Christo Domino institutum, sed ab hominibus in Ecclesia inventum, neque gratiam conferre anathema sit«.

Ebből érthető, hogy az apostol a férfiút Krisztus Urunkkal, a nőt az egyházzal állítja párhuzamba: »a férfiú az asszonynak feje, mint Krisztus Urunk feje az anya- szentegyháznak«. 3

A férfiúnak tehát szeretnie és tisztelnie kell az asszonyt, mert az apostol szavai szerint: »aki feleségét szereti, maga- magát szereti«, mert »senki nem gyűlöli a maga testét«, a nő pedig a férfiúval egy test és egy szív; de viszont az asszonynak is szeretnie és tisztelnie kell férjét, mivel vele egy test és egy szív, »mert Krisztus Urunk szerette az egyházat és maga-magát adta oda ő érette.«

Az egyház továbbá, mint az apostol mondja, alá van rendelve Krisztus Urunknak. Tehát a nő is alá van rendelve férjének. Továbbá, hogy e szentség jelképezi és eszközli a különös malasztot, amiben különösen a házasság lényege

1 Bőm. káté i. k. Eph. 5., 28—32.

s Cont. Trid. de ref-matrim. (sess XXIV.)

3 Eph. 5., 23.