Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

A HÁZASSÁG SZENTSÉGE.

165

a többi, a polgári intézmények joghatósága alá eső szerző- (lésekkel egyenrangúvá és egyenértékűvé alacsonyítaná.

Ugyanis e szerződések vagy kizárólag a polgári, tár- sadalmi törvények- és intézményekben bírják eredetöket vagy tisztán a magánszerződő felek önkényétől függnek, a szerint, amint ezek az élettelen s a Teremtő által az emberek használatára rendelt tárgyak irányában tulajdon- jogot vagy egyéb jogot formálnak vagy igényelnek, vagy a jog és méltányosságszabta rend szerint, ezeket az emberi forgalom tárgyává teszik.

A házassági szerződés, egyéb szerződésektől, eltekintve még magasabb, természetfölötti jellegétől és természetétől, magára, eredetére és megállapítására nézve is különbözik.

A házasság ugyanis egyenesen isteni eredetű. Isten maga alapította és rendelte azt, még pedig közvetlenül.

Erre legyen elég rámutatnunk VI. Pius pápának 1789 julius 11-iki pásztori levelére: »Fallitur quisquis existimat — úgymond — matrimonium, dummodo absit ab eo ratio Sacramenti, non esse, nisi contractum mere civilem atque adeo civili potestate solubilem. Quod secus est; nam matri- monium non est contractus mere civilis, sed est contractus naturalis divino jure ante omnem civilem societatem insti- tutus et firmatus.«

VIII. Pius pedig így ir:1 »Matrimonii conjunctionis Deus auctor est.«

Figyelmezteti a lelki pásztorokat: oktassák a népet arra, hogy a házasságot ne merő földi, hanem szent intéz- ménynek tekintsék.

Itt meg kell jegyeznünk, hogy nem szabad félreérte- nünk XIV Benedek2 pápának szavait, ki így ir: »matri- monium fidelium contractus civilis . . .« e szavaival csupán azon mozzanatot értve a házasság intézményében, amelyet mi is házassági szerződésnek mondunk, de hogy nem azt akarja vele mondani, mintha a házasság merőben polgári

1 Encyclica Traditi humilitati. 1829. máj. 24. ־ De synodo dioec. lib. 9 c. 9.