Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
Á HÁZASSÁG SZENTSÉGE. 161 jogáról mond le a két házasfél, amidőn szabad akaratából átengedi e jogait hitvesének, hogy az rendelkezzék ezek felől. Szóval mindkét fél átengedte korlátlanul a saját egyéniségét hitvesének s azért; viszont cserébe kéri és nyeri a hitvese teste, akarata és szabadsága felől való szabad rendelkezési jogot. Tehát kölcsönös átengedés és birtokba- vétel, vagy más szóval, kicserélés megy általa végbe. Vagyis — mint Vogl mondja — a házassági egybekelésnél a következő formula foganatosul meg: do, ut, des; facio, ut facias. Már pedig ez tényleges szerződés, aminthogy ezt már a legrégibb római jogban is mindenkor elismerték. Ha pedig netán azon nehézség merülne előttünk fel, hogy itt fensőbb szellemi javakról és értékről, egyszerűen szólva: egyéniségekről és egyéni akaratról van szó, — erre megadja Böckhn a feleletet, midőn kifejti, hogy szerződés- nek nemcsak külső, a közéletben előforduló és a köznapi használatban vagy társadalmi érintkezésben értékkel biró tárgy van alávetve, hanem tisztán szellemi dolog is, amit hogy az egyház is elvben és gyakorlatban elismer, mutatja azon tilalom, amelyet az egyház ép azért állított fel, nehogy valaki tisztán lelki, szellemi dolgot tisztán anyagi és múló becsű tárgygyal felcserélve, a kettő között szerződésszerű cserét létesítsen, ami lealacsonyítaná a tisztán lelki dolog- nak magasztos, földi értékkel nem mérlegelhető becsét. Azért is ezt az egyház simonia (szentségárulás) nevével bélyegzi meg. De ezzel nem tiltja azt, hogy anyagi értékért anyagit és szellemi értékért szellemit szerződésszerűleg kiese- réljünk, legalább is illetékes egyházi hatóság közbejöttével. Azt sem lehet ellenvetni, hogy a házassági szerződés, minthogy erkölcsi és szellemi, tehát fensőbb lényekről és azok felől való szabad rendelkezési jogról szól, lealacso- nyitó, profanáló és azért meg nem engedett. Nem lehet ugyanis meg nem engedettnek mondani a házassági szerződést mint szerződést, akár a dolog terme- széfénél vagy tárgyánál, vagy szükséges föltételénél fogva. Nem lehet meg nem engedettnek mondani a házassági szerződést mint szerződést természeténél fogva. Hittudományi Folyóirat. 1900. 11
