Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

46 ן

DK. K.KZBÄXYA Y JÓZSEF.

végcélja egyszersmind a házas frigynek. Mutuo se concedunt unus alii et mutuo se suscipiunt,1 vagy, mint a római káté1 2 mondja: conjugii obligatio non est nuda promissio, sed eiusmodi abalienatio, qua reipsa vir mulieri et vicissim mulier viro corporis sui potestatem tradit. Ezt hangsúlyozza VI. Pius is az egri püspökhöz 1789. juh 11. intézett levelében: Ad naturam matrimonii omnino pertinet, ut jus alterutri conjugi tribuat in corpus alterius.

De habár a házasság erejénél fogva megvan is a hit- vésnék joga hitvese testére, maga a házasság fennléte még nem feltételezi »ex ipso« ezen jognak tényleges gyakorlatba vételét vagy használatát: usus dominii in corpus. Mert más tényleg ezen joggal birni és más a meglevő jogot tényleg gyakorolni. Az előbbeni igen jól fennállhat a nélkül, hogy azt az illető valósággal gyakorolná.

Mielőtt azonban e kérdés mélyebb fejtegetésébe bo- csájtkoznánk, tekintsük e hármat: a) a házasság lényege, b) a házassági szerződés, <■) a házasság szentség, — hogy az ezekből folyó gyakorlati következtetéseket megtehessük!

2. §. 1. A házasság lényege.

Némely hittudósok a házasság lényegét a hitvesek vagy házasfelek beleegyezésébe helyezték, sőt magát a há- zasságot is mint a férfi és nő között való kölcsönös egye- sülési megegyezést határozták meg. Azonban, mint a római káté megjegyzi,3 ez úgy értendő, hogy a kölcsönös meg- egyezés, a flórenci zsinat magyarázata nyomán, a házasság- nak létrehozó oka (causa efficiens).

Ezzel megegyez Bellarmin is, aki szerint a kölcsönös megegyezés a házasság szentségére nézve lényeges, amennyi- ben t. i. a házasság létrejövételét tekintjük.4 »Si consideretur matrimoninum, dum fit, tota eius essentia in signis expri1 S. Aug. rei. in cap. 1. de spons, duor.

2 I. 11. qu. 6.

3 Cat. Bom. p. 2. c. 8. qu. 4.

* Bellarmin de matrim. 1. 1. c. 6.