Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
AZ ÉRSEKI PALLIUM. 129 felelt: »Utique in tua dioecesi non debes semper celebrare cum pallio, sed diebus illis dumtaxat, qui in ecclesiae tuae privilegiis sunt expressi. Sicque soluta est quarta quaestio, qua quaesivisti, an tibi sit licitum pro defunctis cum pallio celebrare«.1 Azaz, ha a kiváltságlevél erre engedőimet ad, gyászmisét is lehet palliumban mondani, ellenben ha a kiváltságlevél erről említést nem tesz, akkor gyászmisók alkalmával a pallium nem használható. Az alól a törvény alól, mely szerint a pallium csak a templomokban tartott ünnepélyes szentmisék alkalmával használható, a kánon-jogtudósok egyetlenegy kivételt emlí- tenek, mely akkor fordul elő, ha a templom a népsokaságot nem bírja befogadni, minek következtében a szentmise a templom előtt mondatik. Ebben az egy esetben viselhető csak a pallium templomon kívül, mert ez az ünnepélyesség azt helyettesíti, melynek a templomban kellett volna végbe- mennie.2 De már magánházakban, sátor alatt vagy táborban mondott szentmiséknél a pallium használata tilos.3 Igaz ugyan, hogy a C. Cum sis 6. (I. 8.) azt mondja: » Ubicunque fueris in missarum celebrationibus constitutus... usum pallii . . . poteris liberius exercere«, ami, úgy látszik, mintha a mondottakkal ellenkezésben állana. Ámde már Hostiensis megjegyzi (in 0. Cum sis cit.), hogy itt az ubicunque nem általános érvényű, hanem e négyre szőri- tandó: 1. a tartományra, 2. a templomra, 3. az ünnepélyes szentmisére és 4. a meghatározott napokra. E megszorítás a látszólagos ellentétet tökéletesen elsimítja. A fentebbi kivételt leszámítva, a pallium egy szent cselekvésnél sem használható a templomon kívül, amint ez kitűnik N. sz. Gergely pápának János ravennai érsekkel folytatott levélváltásaiból. Midőn t. i. a pápának értésére esett, hogy János a palliumot szentmisén kívül is használja, több ízben tilta1 C. Quia nos 7. (I. 8.). 2 Laimann in C. Cum sis cit. n. 2.; Pirhing i. in. in h. t. §. 2. n. 10. 3 Hostiens, in C. Cum sis cit. Hittudományi Folyóirat. 1900. 9
