Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
30 ו DR. HÁM ANTAL. kozott e törvénytelen szokás ellen. »Illud tamen Frater charissime tibi non putamus ignotum, quod pene de nullo metropolita in quibuslibet mundi partibus sit auditum, extra missarum tempus usum sibi pallii vendicasse.«1 Ezzel szemben János arra hivatkozott, hogy az ő egyházában régi szokás a litániákat2 palliumban tartani meg. Jánosnak ez a fellépése arra indította a pápát, hogy ezt az ügyet megvizsgáltassa s megtudja, vájjon nem aiapul-e a Ravenná- ban dívó szokás elődeitől engedélyezett valamely kivált- ságon ? A vizsgálatnak nem lett meg a kívánt eredménye, mert mig Adeodat, János érsek egykori diakónusa, azt állí- tóttá, hogy kér. sz. János, sz. Péter és sz. Apollinaris ünnepén a Jánostól említett szokás tényleg megvolt, mások azt vallották, hogy arról mit sem tudnak. N. sz. Gergely tehát az ellenkező tanúvallomások alapján ítéletet nem mondhat- ván, ideiglenesen úgy intézte el az ügyet, hogy János addig »donec subtilius aliquid cognoscamus, in litaniis solemnibus, i. e. die natalitio b. Joannis Baptistae, b. Petri apostoli et b. Apollinaris martyris atque in ordinationis vestrae celebratione« palliumot viselhessen.3 Nem lehet kétség aziránt, hogy N. sz. Gergelynek ez a rendelkezése nem alkotott általános törvényt, hanem csak bölcs »modus vivendi« volt a felmerült homályos ügyben addig, mig az egészen tisztázható nem lesz. Emellett a tilalom, melyre a pápák minden alkalommal hivatkoztak, ha pallium-adományozásról volt szó, erejében semmit sem veszített. Később a VIII. János pápa alatt megtartott római zsinat annyira fenn kívánta tartani a palliumnak az ünne1 S. Greg. M. L. III. Ep. 56. (Tom. VII. p. 211.). V. ö. L. V. Ep. 15. (Tom. VII. p. 291.). * A litánia régebben egyértelmű volt a processióval, mint Wálafr. Strabo c. 28. (Migne LXXVIII. 868.) mondja: Notandum autem litanias non tantum dici illam recitationem nominum, qua sancti in adjutorium vocantur infirmitatis humanae, sed etiam cuncta quae in supplicationibus fiunt rogationes appelari. * S. Greg. M. L. V. Ep. 11. (Tom. VII. p. 289.).
