Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
AZ ÉRSEKI PALLIUM. 95 A IV. század kezdetén Róma ellen megindult vallási küzdelem ellensúlyozására a legnagyobb éberségre volt szükség a pápák részéről, hogy a görög hiúság és személyi vetélkedés válságba ne sodorja az egyháznak féltékenyen őrzött egységét. Minthogy pedig az egyház dogmái ellen megindított támadás vagy felülről eredt, vagy legalább is igen sokat megmételyezett a főbb egyházi elöljárók közül: a széles mederben hullámzó haereticus áramlat feltartózta- tására és megtörésére, egyebeken kívül, szükségesnek látszott a pátriárkáknak és a püspököknek Rómával való szorosabb egyesítése, minthogy, tekintve magas állásukból eredő be- folyásukat az uralkodókra és a népre, javarészben tőlük függött egy nagy tömegnek igazodása és állásfoglalása a felszínre jutott tóvtanokkal szemben. így történt, hogy valahányszor egy-egy pátriárka vagy püspök a római egyház kebelébe visszatért, a pápától palliumot kapott részint ki- tüntetésül, részint — és főképpen — a Rómával való egyesülés jeléül, egyszersmind a pátriárka kiváltságot kapott arra is, hogy a vele s így a szentszékkel közösségben levő püspököket méltóságukban esetleg palliummal erősíthesse meg. Az elmondottak igazsága ama valóságon alapul, hogy ahol hasonló ok nem működött közre, ott nem találunk palliumot sem. Erre mutatnak N. sz. Gergely pápa levelei, melyekből kitűnik, hogy nemcsak püspökök nem kaptak tőle palliumot, hanem voltak pátriárkák is, akik szintén nem részesültek benne,1 tehát nem is adományozhattak. Ennek a feltűnő eljárásnak oka nézetünk szerint — csak az lehet, hogy ha a pátriárka odaadással viseltetett Róma iránt, semmi szükség sem volt őt még erősebb köte- lékkel hozzákapcsolni. III. Ince pápa ugyan még elismerte a pátriárkák pallium-adományozási jogát, de a IV. lateráni (XII. egyet. 1215.) zsinat kimondta, hogy e jogot csak úgy gyakorolhatják, ha már előbb maguk is palliumot kaptak Rómából.2 1 S. Greg. M. L. II. Ep. 23. (Tom. VII. p. 118.) és L. V. Ep. 57. (Tom. VII. p. 345.). ־ C. Antiqua 23. De privileg. (V. 33.'.
