Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Hám Antal: Az érseki pallium

96

DU. HÁM ANTAL.

A pátriárkák pallium-adományozási joga tehát nem gyökerezett az ö rendes joghatóságukban (jus ordinarium),, gyakorlata sem sarjadzott egyházi méltóságuk lényegéből, hanem egyedül a római pápától nyert kiváltságon nyugodott. Világos ez az említett IV. lateráni zsinat intézkedéséből, mely a pátriárkák régi kiváltságait megújítva erősíti meg ezt a jogukat, mely azonban nem volt korlátlan, hanem csak suffraganeusaikra szorítkozott.

Természetes, hogy a keleti pátriárkáik eme kiváló joga csak addig érvényesülhetett, míg eleget tettek a törvény kívánalmainak. Mikor pedig megszegték a hűségi és enge- delmességi esküt, s újra előtérbe lépett az egyháztól való• elszakadás törekvése, jogilag ennek a kiváltságnak is meg kellett szűnnie s visszaszállnia arra, kit tulajdonképpen egyedül illetett meg mindig, a római pápára.1 Ennek dacára azonban mégis fenmaradt keleten az a törvénytelen szokás, hogy az elszakadt pátriárkák tovább is adományozzanak palliumot.

A prímásoknak és exarcháknak ilynemű joguk sohasem volt, és ha az alájuk rendelt metropolítáknak néha adtak is palliumot, ez nem tekinthető adományozásnak, mivel a palliumot mindig a pápa küldte, ők pedig, mint a pápa megbizottjai. azt csak átadták az illetőknek.2

*

Azzal a kérdéssel, hogy kinek van joga palliumot adományozni, szorosan összefügg a másik: kiket illet meg a pallium?

Eleinte, de még a következő századok folyamában sem volt törvény, mely meghatározta volna, hogy kik kapjanak palliumot. Keleten, mint láttuk, nemcsak a pátriárkák visel- ték, hanem az egyszerű püspökök megerősítése is gyakran a palliummal való felruházás által történt. Itt tehát a püspökök és pátriárkák közös díszjelvénye volt. Nem így

1 Reiffenstuel Jus Can. Univ. Monachii. 1702. L. I. Decret. Tit. VIII. De auct. et usu pallii, n. 7.

8 Hinschius System d. KR. II. 594. kk. 11.