Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Csicsáky Imre: A Divina Commedia és a Mehabberod
698 CSICSÁKY IMRE. paldino mezején az Arezzo ghibellinei ellen vívott csatában. 1300-ban priorrá, azaz a Signoridnak, a legfőbb hatalomnak tagjává lett szülőhelyén. Pistójából, a Buondelmonte és Amadéi családok közt kitört véres viszály, mely a várost a fehérek és feketék pártjára szakítá, átcsapott Flórencbe is, ahol Dante a fehérekhez szegődött. A feketék pártja a béke helyreállítása és Flórenc belügyeinek rendezése végett VIII. Bonifác pápához fordalt. A pápa Valois Károlyt küldte bíróul hozzájuk, aki 1301 november 4-én ünnepélyes bevonu- lását tartá Flórencbe. A francia befolyás azonban nem tét- szett sem az egyik, sem a másik pártnak; követséget menesztettek tehát VIII. Bonifáchoz, a mely követség vezér- embere Dante volt. így jutott el ő Rómába, ahol külde- tését siker nem koronázván, Róma tudósai és irodalmi férfiai társaságában töltötte idejét, akik közt már akkor is kimagasló névvel birt Immánuel. Az ismeretségből szorosabb viszony fejlődött ki a kettő közt. Immanuel az ó-szövetségi magasztos ideákat a maguk eredeti nyelvezetének hűségével ismertette meg Dante előtt; megkedveltette vele a biblikus kifejezéseket, beavatta a kinyilatkoztatás első nyelvének, a zsidónak, előtte ismeretlen kitételeibe, amelynek tagad- hatatlan nyomait láthatjuk is a Divina Commediában. Hogy csak egy-két példával illustráljuk állításunkat, idézzük a Pokol 7. énekének első sorát: Pape Satan, papé Satan aleppe, amelyet Pluto intéz Dantóhoz meg Virgiliushoz. A felkiál- tás zsidó voltát senki sem tagadhatja s minthogy a kommen- tátorok és életírók szerint Dante a zsidó nyelvben járatos nem volt, ezt csak valamely rabbinus útján alkalmazhatta költeményében. Ilyen a 31. énekben a Eafél mai ameh zabi almi sor is, amely a Talmud nyelvének (a héber és chald keverékének) hü másolata. Még szembetűnőbb ez érintkezés a Paradicsom 4. éneiében, ahol Moysesröl és Sámuelről szólván, a Talmud mondását: Dibbera tora chilscion bené adam majdnem szószerint alakítja terzinává: Az ember-észhez, az írás se másért Alkalmazkodik és lábakat, kezet Tulajdonít Istennek, ámde mást ért!
