Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Csicsáky Imre: A Divina Commedia és a Mehabberod

Á DIYINA COMMEDIA ÉS A MEHABBEROD.

699

E folytonos érintkezésnek kell tán betudnunk azt a fel- tűnő jelenséget is, hogy Dante oly előszeretettel idézgeti az ó-szövetség nagy alakjait: Ádámot, Ábelt, Noét, Ábra- hámot, Izsákot, Jákobot, Moysest, az ös ítaehelt, Raabot, Jósuát és Makabeust, a hős hadvezéreket, Nátánt a pró- fétát, bölcs Salamont, Dávid királyt, Sárát, Eebekhát, Judithot stb. a Paradiso dicsőséges sféráiban?

*

De vizsgáljuk meg közelebbről Immánuelnek, a Pokol- és Paradicsomról való leírását. A Tisztítóhely rö1 nem tesz említést, — követi a Talmudnak tanát, amely csak elkár- hozottakat és üdvözülteket ismer. Mindkét mü célja, végső elemzésükben ugyanaz: korholni az emberiség bűneit, dicsői- teni az erény magasztos tetteit, — a Pokol leírásával elriasztani az embert a vétkek elkövetésétől, — a Para- dicsőm boldogságának festésével az erény gyakorlására ser- kenteni.

Dantének a túlvilág országain három vezetője is van: Vergilius, Beatrice és végül sz. Bernárd; Immánuelnek csak egy, maga Dante, akit zsidóul Dániel névvel hív (Dani- el == az ón isteni Dantém). A Paradicsom boldogai közé helyezi őt és írja róla:

Az ötödik aranydús trónon ül Egy költő, a kihez nem volt hasonló.

Visszhangos a föld nagy tetteitől! 1

Mindjárt költeménye kezdetén Immánuel úgy rajzolja lelkiállapotát, mint akit végtelen bánat és aggodalom szállt meg. Könyezve emeli szemeit ég felé s íme! ragyogó kön- tösben egy embér jelenik meg előtte és szól hozzá:

Miért e bánat és e félelem ?

Mely lelkedet betölti, hát beszéld el.

Erre nyájasan megfogá kezem És az övébe tette, hogy vezéred Legyek, az égbül azért érkezem.

Meglátod majd az elkárhozott. népet,

Hol nincs napfény, csak örökéjü örvény, —

De majd a boldog serget is eléred.

J A fordítás Seppilli olasz fordítása után való.