Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
«96 K UDOR A JANOS. lovagias harcra mindenkor kész magyar leventének volt megtestesítője. így működött Káldi György, Telegdi Miklós példáján fellelkesülve, az egyházi szószéken áldásosán harmincnégy éven át, és nagy elődeinek sírba hanyatlása után újra magasra emelte az aláhanyatló lobogót; és Isten megadta neki élnie azon boldogságot, hogy ereinek fogytával a győzelmes csatatereken meghordozott zászlót jó kezekbe, Pázmányéba tehette: Pázmányról avagy másvalami nagy szónokról mondja-e Káldi az alábbi magasztalást, nem tud- ható, de ha nem Pázmányról mondja, úgy ezenkívül más nagy egyházi szónok is lelkesült s buzgólkodott az ő lelkes példáján. »Mert akiket Isten több erővel és jobb elmével szeretett, látván az én gyarló erőmnek és csekély elmémnek heves és éretlen gyümölcsét, úgy okoskodhatnak, mint hajdan egy tudós, de a prédikálásban szokatlan ember okoskodott: ki sokáig nem bírhatta reá magát, hogy ma- gyárul prédikálana, de más prédikációját figyelmesen hall- gáttá, és eszébe vevén, hogy annak tanítását az együgyű hallgatók kedvesen és hasznosan vötték, magában imigyen beszélgetett: úgy tetszik, hogy ha reá tanulnék, hasonló dolgokat ón is mondhatnék; azokáért meggyőzöm a haszon- tálán szemórmetessóget és az együgyű hallgatók előtt pré- dikálani kezdek. Úgy cselekedett és eszébe vötte, hogy nem heába munkálkodott, és eltökélvén magában, hogy azután az Istentől vött girát a földbe nem ássa, rövid időben oly prédikátorrá vált, kihez hasonlót teljes életemben keveset hallottam, és valamennyiszer hallottam, nemcsak meg nem untam, de mindenkor tovább is kívántam hallani.« 1 1 Elöljáró-beszéd. VI. 1. Hont-Yisk. Kudora János.
