Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Dr. Kiss János: A hittudományi oktatás nyelvéről

538

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

mert ez az egyház hivatalos nyelve s ezen a nyelven van- nak írva a hittudomány fő forrásai.

4. A latin nyelvű oktatás mellett s a magyar nyelv használata ellen nem ritkán arra a tényre is történik hivat- kozás, hogy magyar nyelven írt alkalmas tankönyveink nin- csenek, már pedig tankönyv nélkül sikeres tanulást nem várhatunk, maga a szóbeli előadás hallása nem elegendő a tárgy elsajátítására, az előadások leírása fáradságos és idő- rabló, sőt ha nagy méreteket vesz, lélekölő, magyar előadás és latin nyelvű tankönyv meg ismét nem illenek össze, mert az előadásnak és a tankönyvnek jóformán meg kell egyezniük.

Mind igaz, amit ez az érv a tankönyv szükséges vol- tárói mond, de szintoly igaz az is, hogy a tankönyvnek alkotása az elrendelt oktatási nyelv szerint igazodik. Ha latin az előadási nyelv, a hivatottak latin tankönyveket írnak, de rendeljék csak el egy vagy több tárgynál a magyar nyelvet, a megfelelő magyar tankönyv sem várat magára sokáig. Sőt egyidejűleg is lehet mind a kettőről gondoskodni, magyar nyelvű tankönyveket akkorra Íratni, amikor a magyar nyelv használata kezdetét veszi.

Ezek a latin oktatási nyelv mellett felhozható érvek, melyek után a nemzeti nyelv alkalmazását javallókra tér- hetek át.

HL

A hittudományi oktatás magyar nyelve mellett felhoz- ható érvek.

1. A magyar nyelvű oktatás mellett főérvül az a tény szolgál, hogy ifjaink a középiskolában nem sajátítják el a latin nyelvet annyira, hogy a latin nyelvű előadást, kivált a méta- fizika és az ágazatos hittan sokszor igen elvont tételeiről, jól megérthessék, miért is csak nagyon tökéletlenül értik meg a hallott előadásokat, tökéletlenül értik a kezök közt levő tankönyvet s a neki szánt hittudományi forrásokat, az egész tárgy folyton mintha némi fátyollal volna előttük bevonva, ennek következtében keveset tanulnak s azt is