Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
48 DK. HORVÁTH ISTVÁN. híven és törhetetlenűl megóvják, és akaratukat, eljárásukat az ő rendelkezésének kötelességszerűen alárendeljék. A püspökök ehhez képest, mint »ordinarii dioeceseos« saját rendes, — nem delegált vagy mandált - hatalommal viselik egyházmegyéjük kormányzatának kötelmét és gondját; a nyáj, mely felett a tanítás és joghatóság hivatását betöltik, az ő saját és tulajdon nyájuk, mely felett iure divino et proprio, saját joghatósággal és isteni jogon alapuló tekin- télylyel, positi a Spiritu sancto, gyakorolják pásztori hiva- tálukat, nem pedig mint apostoli helynökök. Legközelebb az ő kezükre és gondjaikra van bízva a nyáj, mely egy- házmegyéjük területén van, melyet annyival is behatóbban és alaposabban gondozhatnak: mivel számra nézve is köny- nyebben áttekinthető és aránylag nem nagy földrajzi kör- zetekben mozog. Elsősorban őket terheli tehát a felelősség is, mulasztásaik vagy lanyhaságuk káros következéseiért: mert nem egy szoros megbízás keretében járnak el, hanem önjogulag kezelik pásztori hivatalukat. Épen nem talál ezek szerint a Synopsis observationum 11. számú megjegyzésében kifejezett az az aggodalom, hogy »a vatikáni zsinat határoz- mánya háttérbe szorítja a püspököket, őket alapvető jogaik- ból kizárja és arra a következtetésre fog alkalmat szolgál- tatni, hogy a püspökök ezentúl nem a Szentiélektől odaállítva kormányozzák az Isten Egyházát együttesen a római pápával és iránta való jogos alárendeltségben, (amint ugyanis sz. Péter apostol mondja »attendite vobis et universo gregi, in quo vos Spiritus Sanctus posuit episcopos regere Eccle- siam Dei) hanem egyedül a pápát képviselik és helyettesítik a nem saját nyájaikban, a melyeknek saját püspöke senki más, mint maga a római pápa, minthogy ugyanis egy nyáj- nak csak egy pásztora lehet.« Ezen észrevételben (observatio) az a teljesen alaptalan és indokolatlan feltevés van kidomborítva, hogy a vatikáni zsinat óta a katholikus Egyház csak egyetlen egy valódi püspököt ismer, t. i. a pápát, aki mint episcopus unicus (Alleinbischof) kormányozza az egész Egyházat teljesen korlátlan hatalommal, az egyes megyés püspökök pedig
