Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
A PÁPAI IlIRISDICTIO JO(« TERMÉSZETE. 49 puszta eszközök, végrehajtó közegek a pápa kezében, kiknek semmi önálló hatáskörük, kezdeményezési joguk és saját joghatóságuk nincsen. Pedig ennél önkényesebb elferdítése a vatikáni zsinat intentióinak nem gondolható. Nem helyes eljárás az, a vatikáni zsinat egyik rendelkezését a másik rovására értelmezni s következőleg nem is lehet figyelmen kívül hagyni azt a nyomatékos kijelentését sem, amelyben biztosítja, megnyugtatja a püspököket a felől, hogy a pápai legfőbb joghatóság nem érinti, nem csorbítja a püspöki rendes és közvetetlen joghatóságot, melylyel ők, mint valódi pásztorok, a gondjaikra bízott nyájat kormányozzák és igaz- gatják; sőt ellenkezőleg megerősíti, öregbíti és támogatja. Akik ennek dacára is azon nézethez ragaszkodnak, hogy a pápa rendes és közvetetlen joghatósága és a püspököké közt incompatibilitas forog fenn, azok a pápai primátus gyakor- lását nem az egyház közérdeke, hanem merőben hatalmi versengés szempontjából fogják fel. Ilyen felfogásnak esetleg helye lehet a polgári társaság hatalmi köreinek és illetékes- ségi területeinek szabályozásánál, de épensóggel nem az egyházi alkotmány keretében, hol a hatalom gyakorlása per eminentiam nem mint jog, hanem mint a lelkiismerétet terhelő súlyos kötelesség szerepel, mely a hatalmi tényezők egymásközti rideg versengését, szőrszálhasogató elhatárolásu- kát nem ismeri, hanem az egyes tényezőknek a legnemesebb cél, a lelkek üdve szolgálatában való összhangzatos közre- működését tételezi fel. Fenséges hivatásának ezen nemes értelmezésével mondotta V. Sixtus a pápai méltóságról ez igaz szavakat »onus vere angelicis humeris informidandum« s épen a pápaság magasztos hivatásának ezen változandó- ságnak alá nem vetett felfogása s a püspöki testületnek ezzel összhangzatos kötelességtudása képezik a legerősebb biztosítékot az ellen, hogy valaha e hatalomkörök közt súrlódás és összeütközés támadhatna, aminőt az Egyház ellenlábasai kárörvendve megjövendöltek. Ezért — Schulte és híveinek ellenkező vitatásával szemben — a valódi tényállás az, hogy a földkerekségén létező püspökök a vatikáni zsinat után is csak ép oly joggal, Hittudományi Folyóirat. 1899. 4
