Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
A PÁPAI IUKISDICTJO JOGI TERMÉSZETE. 47 összezavarása és felforgatása nélkül helyet foglaljon.« Ezért vagy hagyassanak el úgy a decretumban, mint a kánonban a pápai joghatóság e jelzői »rendes és közvetetten«, vagy fejtessék ki a határozmányban e szavaknak helyes és hiteles értelme, a kánonban pedig a kétely valamely alkalmas hozzátétellel oszlattassék el. Részemről a mindenkép egyen- lőtlen szerepek igazságos megkülönböztetését, ha egyéb módon nem, legalább aquinói szent Tamás e szavainak »•inaequali tamen modo« (azonban egyenlőtlen módon) hozzá- fűzésével vélném eldönthetőnek.« Eddig a 9. számú obser- vátió idevágó megjegyzése. Ámbár ez értelmező szavak »azonban egyenlőtlen mó- don<< a dekrétum szövegébe fel nem vétettek, mindazonáltal a helyes értelmezésnél nem lehet azokat figyelmen kiviil hagyni. Mert a pápai és püspök1 joghatóság helyes viszo- nyílnak felfogására csak ez a »modus inaequalis« adja meg a kulcsot. A két hatalomkör viszonya ugyanis fölé- és alá- rendeltség: a subordinatio, nem pedig az egymásmellé ren- deltség: coordinatio ; Péter ugyanis korlátlanul és megszorítás nélkül nyerte Krisztustól a főpásztori hatalmat, mint magnus pastor ovium, pastor pastorum; s ez a teljes és legfőbb hatalom Péterről csorbítatlanul szállt át a személyes utódlás (successio personalis) rendje szerint az összes pápákra, kik a római püspöki székbe annak rendje s módja szerint emel- kedtek; s a pápa — a flórenoi zsinat szavai szerint — Krisztus igaz helytartója, az egész Egyház feje s az összes keresztények atyja és tanítója; ellenben a püspökök, kik testületileg jogutódai az apostoloknak (successio solidaris), nem korlátlan és feltétlen módon élvezik az apostolokról reájuk háramlott hatalmat, hanem korlátolva úgy kül- mint bel- terjűleg, t. i. megszorítva területi és személyi vonatkozásban • másfelől azzal a módozattal és feltétellel, hogy az egység központjával és alapjával (centrum et fundamentum unitatis) sz. Péter törvényes utódával a kapcsolatot és közösséget J L. Thomas Aquinas Supplem. qu. 8, art. 5., ad 3.
