Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
A PÁPAI IUKISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 477 ecclesiarum), bocsátja ki hitelvi határozmányait. Óhajuk azonban — mint már korábban kifejtetett — teljesítetlen maradt. Ennyit a kérdés történeti oldalára vonatkozólag. A dolog elméleti és elvi jelentőségével is rövidesen végezhetünk. Nyilvánvaló, hogy ez az utólagos betoldás: »non autem ex consensu Ecclesiae«, érdemileg véve, újat nem mond, hanem a pápai infallibilitás szükségszerű folyó- mánya, corolláriuma, s annak tulajdonképeni jelentősége és célja nem egyéb, mint az, hogy az Egyház álláspontja — szemben a Richerianismus, a Grallicanismus, a Jansenismus ellentétes tévtanával — nagyobb nyomatékkai kidomborít- tassék. Richer és a gallicanismus hívei elismerik ugyanis a pápa jogosultságát hitelvi határozatok kibocsátására, de azt vitatják, hogy azok csak ideiglenesen bírnak kötelező erővel, végleges érvényt és hatályt szerintök csak az Egy- ház — Ecclesia dispersa — utólagos hozzájárulása és beleegye- zésé kölcsönözhet azoknak. Nagyon is szembeötlő és mond- hatni kézzelfogható ezen felfogás tarthatatlan és téves volta. Ez a most említett tétel a Grallicanismusnak már fen- tebb ismertetett sarkalatos tévedése, mely következetes folyománya azon szintén hamis alaptételnek, hogy az egy- házi joghatóság közvetetlenül (directe et immediate) az Egy- ház egyetemének adományoztatott, s az Egyház ruházta át tovább a pápára, mint az Egyház egyik szolgájára és vég- rehajtó közegére. így állította fel a tételt Richer Ödön — mint láttuk — s a gallican iskola szintén magáévá tette azt, alkalmazva a potestas magisterii körére, mely a vatikáni zsinat szerint a primátusban benfoglaltatik, tehát a jog- hatósági hatalomnak egyik alkotó elemét képezi. Ebből az alapjában hamis és igaztalan tételből vezették le a con- sensus Ecclesiae szükséges voltát arra nézve, hogy az Egy- házfő hitelvi decretumai végleges és teljes érvényt nyer- jenek. Ezen elmélet szerint tehát valamely hitelvi határozat csak ex consensu Ecclesiae válik végérvényessé vagy meg- másíthatatlanná (irreformabiles). Azonban annak a tételnek alaptalansága, mintha t. i. a tanítás csalatkozhatatlanságát az
