Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
478 DR. HORVÁTH ISTVÁN. Egyház közvetítené a pápának, kiviláglik a Krisztus Egyházáról szóló dogma első fejezetének tartalmából is, hol az mondatik, hogy a Szentirás nyilvánvaló tanával ellenkező nézetet vallanak mindazok, kik állítják, hogy a primatus nem közvetetlenül, egyenest sz. Péternek, hanem az Egyháznak adományoztatott s az utóbbi által ruháztatott Péterre, mint az Egyház szolgájára. Itt ugyan csak általá- nosságban a primátusról van szó, nem pedig külön a tan- hivatalról; de minthogy a IV. fejezet bekezdő szavában mondja, hogy az apostoli primátusban a pápai tanítói hiva- tál benne foglaltatik (»ipso autem ap. primatu... supremam quoque magisterii potestatem comprehendi, haec Sancta Sedes semper tenuit, perpetuus Ecclesiae usus comprobat etc.«): kétségtelen, hogy az első fejezet nyilatkozata a pápai hata- lomnak közvetetlen átruházásáról a pápa csalatkozhatatlan tanítói hivatalára is kiterjed. De ettől eltekintve, a gallican elmélet magában véve is képtelenségre vezet és végered- menyben beláthatatlan nehézségeket támasztana, sőt minden egyházi fegyelmet és alárendeltséget halomra döntene ! Mily megfejthetetlen ellenmondás foglaltatik ugyanis már abban, hogy e tévtan szerint a pápa jogosítva van ugyan hitelvi határozatokat kibocsátani, de az Egyház nem bír azzal a kötelezettséggel, hogy e határozatok iránt engedelmességet tanúsítson és azokat magára kötelezőknek elismerje; hanem alárendelés helyett feljogosíttatik azokat vizsgálat alá vonni s ítéletéhez képest vissza is utasítani! És ez a belső elmé- leti ellenmondás még fokozottabb mértékben nyilvánul, még megfej thetetlenebbé válik, ha azt gyakorlati alkalmazá- sában veszszük megfigyelés alá!1 Leküzdhetetlen nehézségek, beláthatatlan visszásságok tárulnak ugyanis elénk, ha választ keresünk erre a kérdésre: mi úton, mi módon nyilatkozzék hát ez a sokat hangoztatott consensus Ecclesiae. Elegendő bizonysága volna talán a belenyugvásnak a hallgatólagos, szenvedőleges beleegyezés, a remonstratio hiánya, az ú. n. 1 Lásd Martin (paderborni püspök s a vatikáni zsinat tévé- kény tagja) id. m. 20. sk. 0.
