Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
462 DR. HORVATH ISTVÁN. VII. Sándor pápa 1656. október 16-áról keltezett »Ad sacram beati Petri Sedem« kezdetű bullájával1 válaszolt ezen ellenvetésekre, megerősítvén előtte X. Ince pápa fent közölt »cum occasione impressionis libri« bullájában foglalt censurát, és kijelentve, hogy a szóban forgó öt tétel a Jansen intenciója szerinti értelemben vettetett el. Ide igta- tóm a bulla vonatkozó szavait: »Cum nonnulli iniquitatis filii praedictas quinque propositiones vel in libro praedicto eiusdem Cornelii Jansenii non reperiri, sed ficte et pro arbitrio compositas esse, vel in sensu ab eodem intento damnatas non fuisse asserere magno cum Christi fidelium scandalo non reformident: nos ... ex debito nostri pasto- ralis officii ac matura deliberatione praeinsertam Innocentii praedecessoris nostri constitutionem, declarationem et defi- nitionem harum serie confirmamus, approbamus, innovamus et quinque illas propositiones ex libro promemorati Cornelii Jansenii Eppi Sprensis, cui titulus est »Augustinus« ex- cerptas, ac in sensu ab eodem Cornelio Jansenio intento damnatas fuisse declaramus et definimus ac uti tales ite- rum damnamus.« Jansen hívei most sem nyugodtak meg az apostoli szék határozatában és korábbi ellenvetésüket mindenben fentartva, azt rendszeres elmélet köntösébe bujtatták, fel- állítván azt a merész tételt, hogy az Egyház csatlakozha- tatlan ugyan a droit, a jog kérdésében (quaestio iuris), de nem a ténykérdés eldöntésében (fait, quaestio facti), — vagyis más szóval: az Egyház csalatkozhatatlanul Ítél ugyan sze- rintük abban, hogy in abstracto valamely tan ellenkezik-e a kinyilatkoztatott hitigazsággal vagy sem, de nem arra nézve, vájjon in concreto valamely műben ez vagy az a tévtan valójában benne foglaltatik-e avagy sem? Kétségtelen első tekintetre is, hogy ez a megkülön- böztetés nem bir igaz alappal, hanem puszta ürügy és kibúvó gyanánt szolgált a jansenistáknak azon törekvésük elérésében, hogy az Egyház jogos, illetékes és egyedül hiteU. o. 198. o.
