Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
A PÁPAI TURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 461 titulus »Augustinus« lectione postmodum compertum fuerit, in eodem libro multas ex propositionibus a praedecessoribus nostris olim damnatas contineri, et magno cum Catholico- rum scandalo et auctoritate praedictae Sedis contemtu con- tra praefatas damnationes et prohibitiones defendi: nos huic malo in scandalum totius Iteipublicae Christianae et fidei Catholicae perniciem vergenti opportunum remedium ad- hibere volentes . . . librum praedictum, cui titulus est: »Augustinus« alique opera subinserta prohibemus, ac pro vetitis et prohibitis haberi volumus et mandamus.« Minthogy azonban a jansenista mozgalom e tilalom dacára is mind nagyobb méreteket öltött, és különösen e mű öt tétele körül Franciaországban erős vita indult meg, több francia püspök tanács kérésére X. Ince pápa 1653-ban »Cum occasione impressionis libri« szavakkal kezdődő bul- Iával mind az öt tételt, mint eretneket, elvetette. Szószerint így hangzik a bulla kárhoztató Ítélete: »Divino numine favente ad infrascriptam devenimus declarationem et defi- nitionem: Primam praedictarum propositionum temerariam, impiam, blasphemam, anathemate damnatam et haereticam declaramus et uti talem damnamus. Secundam haereticam declaramus et uti talem damnamus: Tertiam haereticam declaramus et uti talem damnamus. Quartam falsam et haereticam declaramus et uti talem damnamus. Quintam falsam, temerariam, scandalosam et intellectam eo sensu, ut Christus pro salute duntaxat praedestinatorum mortuus sit, impiam, blasphemam, contumeliosam divinae pietati dero- gantem et haereticam declaramus et uti talem damnamus.1 A Jansen követői erre egy cselfogáshoz — mert egyéb- nek ugyan nem lehet tekinteni eljárásukat — folyamodtak; ugyanis színleg és névleg elismerték X. Ince kárhoztató ítéletét az »Augustinus« cimű munka kivonatolt öt tételé- ről, de azt vitatták, ez az öt tétel az »Augustinus« című könyvben nem foglaltatik bent, hanem a szerző intenciójá- nak félremagyarázásával állíttattak össze, és nem a Jansen által szándékolt értelemben lettek elvetve. 1 L. Roskoványi Rom. Pontifex II. 188. o.
