Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
DR. HORVÁTH ISTVÁN. E szerint tehát a vatikáni zsinat határozatát nem lehet úgy értelmezni, mintha kimondta volna, hogy a zsi- nat csak a pápa által nyeri csalatkozhatatlanságát, ámbár bizonyos, hogy a zsinati határozatok csak pápai megerősítés által válnak kötelezőkké, végérvényesekké. A fordítottja azonban, t. i. hogy az Egyház ruházza fel a pápát a csalat- kozhatatlansággal, annyival inkább kizártnak tekintendő, mert a Krisztus Egyházáról szóló hitelvi határozat első fejezetében határozottan tévesnek jelenti ki s mint ilyet kárhoztatja azt a nézetet, mintha a primátus nem egyenesen és közvetetlenül adományoztatott volna Krisztus által Péter- nek, hanem elsősorban magának az Egyháznak, s csak ez által ruháztatott volna Péterre, mint az Egyház szolgájára s közegére. Minthogy pedig a pápa csalatkozhatatlansága az ő legfőbb tanítói hivatalának folyományát képezi, ez pedig — mint a IY. fejezet kezdő szavai mondják: ipso autem Apostolico primatu... supremam quoque magisterii potestatem comprehendi az apostoli primátusban szükségképi alkat- részként benne foglaltatik: a dolog természete szerint a pápa legfőbb tanítói hivatalára is ugyanaz áll, mit az első fejezet a primátusról mond, hogy t. i. közvetetlenül Krisztus- tói nyerte azt Péter, nem pedig az Egyház közvetítésével. De erre bővebben kitérjeszkedni itt nincs alkalom, hanem visszatérünk azon zsinati kijelentéshez, mely szerint a pápa ugyanolyan csalatkozhatatlansággal rendelkezik, mely- lyel Krisztus valamely hit vagy erkölcsbeli kérdés eldön- tésében az ő Egyházát felruházottnak akarta tudni. Már megállapítottuk e szavak igaz jelentését s ezt abban talál- tűk, hogy a vatikáni zsinat ezzel a pápát és az Egyház (avagy közzsinat) csalatkozhatatlanságának tárgyi és terjedelmi azo- nosságát akarta kifejezésre juttatni. Abban a tudatban, hogy ez tényleg így van, csak még inkább megerősíthet minket az a körülmény, hogy a pápai csalatkozhatatlanságról szóló legelső javaslat, t. i. az 1870. márczius hó 6-áról kelt »Caput addendum decreto de R. P. Primatu« ezt az értelmet szó szerint ki is fejezte. A javaslati definitio ugyanis így hang- zott: »Sacro approbante Concilio, docemus et tamquam fidei 452
