Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
A PÁPAI IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 449 ú. n. »szabad tanok« (liberae sententiae) sorába tartó- zott volna, s bogy ama tannak ellenkezőjét akadálytalanul hirdethették volna. Ez határozottan alaptalan, téves állítás. Csak egy flagrans esetet akarok erre nézve felhozni. A pápai infallibilitást legeiül a gallikán iskola, íticher-vel élén kezdte megtámadni. És erre az apostoli szék mit cseleke- dett? Schulte szerint hallgatott volna, de valójában még sem járt el így. Hanem XI. Ince pápa az 1682-iki gyüle- kezeten résztvett francia püspököket megfeddette s liatá- rozataikat, — melyek közt az is foglaltatott, hogy a pápa hitelvei, határozatai önmagukban csak ideiglenesen, végle- gesen ellenben csak az Egyház hozzájárulásával kötelezők, megsemmisítette. Hasonlókép járt el ־VHI. Sándor pápa, aki az ú. n. Declarationes Cleri G-allicani négy hírhedt tételét, mint téveseket, elvetette és hatálytalanoknak, semmiseknek nyíl- vánította.1 Elménckedései során kijelenti továbbá Schulte, hogy ez a kitétele a vatikáni constitutiónak: charisma fidei nunquam deficientis Petro eiusque in hac Cathedra succes- soribus divinitus collatum« s általában az »ex cathedra«- féle tan egy ujabbkori iskolai tanelmélet, melynek sem a Szentírásban, sem a zsinatokban, sem az egyházatyáknál nincsen nyoma. Valóban felette naivnak kellene tartanunk Schultét az ilyen megjegyzései révén, ha nem ismernők az ő gonosz szándékú célzatosságát. Tökéletesen igaza van abban, hogy a »charisma« és az »ex cathedra« kifejezések — legalább ebben a vonatkozásukban — fel nem lelhetők a Szentírás- ban, talán a régi zsinatok határozataiban sem, talán az egyházatyáknál sem; de vájjon mit változtat ez a dolog természetén. Csak nem kívánja meg Schulte a zsinatoktól, hogy csupán a Szentírásban használt szavakkal éljen, midőn valamely hitelvi tételt meghatároz. — Hiszen ez alapon 1 Lásd Roskoványi id. müve II. kötet, 237. sk. oldalán »Inter multiplices.« Hittudományi Folyóirat. 1899. 29
