Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint

A PÁPAI IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE.

447

tott. — Amit a vatikáni zsinat e kérdésben tanít, az ellen- kezik a régi Egyház hitével, ennélfogva nem is tekinthető Krisztus szavának, hanem pusztán scliolastikus osinálmány- nak, amelyet visszavonásáig szerzőjével együtt nem lehet eléggé ünnepélyesen elvetni.

Ezt a képtelenséget merészli Schulte nyíltan kiírni és még hozzá azzal a komoly ábrázattal, mely különben az igazság harcosainak sajátja. Nincs itt helye bőven kitérni e vakmerő állításokra, melyek a belső valótlanság bélyegét magukon hordván, komolyan hitelre amúgy sem találnak, tehát csak röviden jelezzük ezzel szemben a helyes állás- pontot.

Nagyon is hibás eljárás, a vatikáni zsinat határozata alapján, ellentétet állítani fel a zsinat és a pápa csalatkoz- hatatlansága között.

Ily ellentétet csak Schulte sophistikus okoskodása ké- pes előállítani, mert a valóságban olyan nem létezik és nem is létezett soha. A vatikáni zsinat a pápai csalatkozhatatlan- ság hitelvi megállapításával nem szüntette meg a zsinat hasonló tulajdonát; s azzal, hogy elismeri a vatikáni zsinat a pápában ugyanazon csalatkozhatatlanság fenforgását, mely- lyel Krisztus az ő Egyházát felruházta, a Szentírást, az egyházatyák már közlött nyilatkozatait és a régi egyház gyakorlatát fogadta el egyedül alapul. Az ősrégi zsinatok esetei szolgáltatják ennek legszebb tanúbizonyságait. Hogy a legrégibb Egyházban is meg volt a pápa csalatkozhatatlan tanításában való rendíthetetlen hit és bizalom, mutatja az efezusi zsinaton Fülöp, pápai követnek, nyilatkozata, mely- ben kijelenti, hogy Péter él utódaiban: a pápákban s hogy ő (Péter) mond általuk (a pápák által) ítéletet mint feje az Egyháznak és lelke a hitnek; ugyanezt bizonyítja a chalcedoni zsinat története, mely szerint a zsinati atyák nagy sz. Leó pápa levelének felolvasásakor felkiáltottak egy szívvel-lélekkel« »ez a mi hitünk is; Péter Leó szájá- val szállott«. Ezt tanúsítja az a lelkesedés is, mely lyel a

III. konstantinápolyi zsinaton egybegyűlt atyák sz. Agathó