Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
A PÁPAI IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 445 határozás a pápai tévmentes tanítói hivatalról ellentétben áll a Szentírással; és vájjon miért, mert — úgymond — a con- stitutio dogmatica a pápára ruházta azt az infallibilitást, »melylyel az isteni Megváltó Egyházát hit- vagy erkölcsbeli tan meghatározásában felruházottnak akarta tudni«, tehát egyedül a pápára ruházta a csalatkozhatatlanságot. E szerint csak pápai infallibilitás létezik. Pedig bizonyos — írja tovább, hogy az Üdvözítő az »infallibilitást« sem ezzel a szóval, sem más rokonórtelmű kifejezéssel általán senkinek és sehol meg nem Ígérte, ilyet a régi korban még csak nem is tételeztek fel!! De igenis megígérte az Úr a sz. lelket, az ő segedelmét, de nem Péternek, sem általában, sem különösen, hanem az összes apostoloknak; megígérte segít- ségét, ha »ketten vagy hárman az ő nevében összejönnek«. Ez a bibliai tan. így Schulte. Hát abban — nincs mit tagadni — töké- letes igaza van Schulte-nek, hogy ily szószerinti kifejezés- sei az infallibilitást Krisztus urunk nem ruházta Péterre; de igenis Péterhez intézte e szavakat — és senki másnak hasontartalmú kijelentést nem mondott — »Ego rogavi pro te, ut non deficiat fides tua, et tu aliquando conversus con- firma fratres tuos«. — E szavak sz. Lukács evangélistánál (XXII. 32.) olvashatók; ott vannak akkor is, ha Schulte éles szeme nem is akarja megpillantani és Schulte meg- feledkezése ez idézetről még nem fosztja meg azon súlyától. Már most melyikből lehet inkább levonni a tévmentes tani- tás előjogát, abból az idézetből, melyet Schulte talált jónak előhozni az apostolok s utódaik javára, vagy ebből a má- síkból? Azt hiszem: a hit tévmentes tanítását, kiváltságos magyarázatát első látszatra is inkább a Péterhez intézett szavakból lehet levonni, hol az a kegy igértetik az apostol- fejedelemnek, hogy hite nem fog megfogyatkozni és ő ennél- fogva másokat, apostoltársait, meg fogja erősíteni, mint ama általánosabb szózatból, hogy »hol ketten vagy hárman összegyűlnek nevemben, én velük leszek« ? — Es ha Schulte azt firtatja, hogy a Szentírásban sehol sincs oly kitétel, melyben Krisztus szószerint ígért valakinek csalatkozha-
