Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

285

ben érett theologusnak sok érdekest nyújt s e szempontból ajánlom minden szakférfiú figyelmébe.«• Ezzel egyetértek s azért nincs mit hozzátennem.

Temesvár, 1895. Kováts Sándor.

Giobbi. L esercizio del Veto d'Esclusione nel Conclave.

Az ezen cím alatt megjelent, jogi és történelmi szem- pontból igen becses értekezésnek különös érdeket kölcsönöz az a körülmény, hogy szerzője, Monsignor Giobbi, az Acca- demia dei Nobili Ecclesiastici-n a diplomatia tanára, s így a füzetben foglalt nézetek mintegy a Curia nézeteinek tekinthetők.

A tudós szerző mindenek előtt megkülönbözteti a materialis és formalis vétót; az első — a XVI. és XVII. században — egyszerűen abban állott, hogy a megbízott bibornok titokban úgy működött, hogy meghiúsította egy bizonyos jelölt megválasztását. A formalis veto a XVIII-dik században szerepel, s függetlenül a pártok számbeli erejé- tői, egyedül a fejedelmeknek hivatalosan kifejezett akara- tában leli érvényét.

Azután a Veto történelmi fejlődését veszi vizsgálat alá. Novaes szerint (Elementi della Storia dei Sommi Ponte- fici) az 1059-ki lateráni zsinattal kezdődik a veto: ... salvo debito honore et reverentia dilecti filii nostri Henri ci . . . De Giobbi kimutatja, hogy ez csak a koronázásra vonat- kozik. Mások szerint 1305-ben alkalmazta volna először Szép Fülöp a vétót, de Giobbi ismét kimutatja, hogy a francia király ekkor csak Colonna Péter által megveszte- gettette a cardinalisokat s így választtatta meg V. Kele- ment. A XVI. századtól kezdve az összes conclavekon végigmegy a szerző, s itt igazán becses adatokat szolgáltat. E szerint VI. Sándor halála után (1503.) Ferdinánd, a spa- nyol király, három jelöltet ajánlott, azonban XII. Lajos ezek ellen vétót emelt, s a maga részéről Verat és Pic- colominit ajánlta. Az utóbbi pápa is lett, III. Pius név alatt.