Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Irodalmi értesítő

286

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

III. Pál halála után V. Károly Salviati, Ridolfi, Caraffa és Este ellen emel vetőt, s Mendozát és Pólót ajánlja. Ez utóbbi ellen azonban II. Henrik emel vétót, s így lesz Monte cardinalis megválasztva, III. G-yula név alatt. Ennek halála után Mendoza cardinalis ismét kijelenti, hogy a császár Caraffa ellen vetőt emel, de az ennek dacára meg lett választva, s IV. Pál néven uralkodott. Bonghi (Pio IX. e il Papa futuro) itt akarja az első formális vétót fel- fedezni, de Lucius Lector nagy munkájában rámutat, hogy ez a kizárás nem lett közölve a bibornok-testülettel, hanem csak a császárpárti bibornokokkal, és nem is vezetett eredményre.

IV. Pius halála után II. Píilöp nyiltan Gonzaga, s titokban még Farnese ellen is vétót emelt; négy jelöltet ajánlott, köztük Ghislierit, aki meg is lett választva,

V. Pius név alatt.

V. Sixtus halála után Madrusso cardinalis II. Fülöp nevében vétót emel az V. Sixtus által creált összes cardi- nalisok ellen. Montalto közbenjárására aztán VII. Orbánt választják meg. aki azonban csak Irász napig uralkodott. Ekkor II. Fülöp azt követelte (ismét Madrusso által), hogy csak az ő hót jelöltje közül válaszszanak. Montalto az egyház szabadsága nevében tiltakozott ez ellen, s aján- lotta, hogy ellenkezőleg Mondovi cardinalist válaszszák meg, de nem győzhetett, mert a spanyolok többségben vol- tak, s csakugyan a Fülöp jelöltjét választották meg: XIV. Gergelyt.

Mindezek a vétók tehát nem »eo ipso« eredményezték az illető jelölt kizárását, hanem a cardinalisok többségének támogatásával; mindig politikai okokból emeltettek, s ma- gyarázatukat lelik Spanyolország akkori nagyhatalmi állá- sában.

1605-ben Baroniust ugyan sikerült Spanyolországnak kizárni, de a Medici ellen már hiába emelt vétót, az meg lett választva, s XI. Leo név alatt uralkodott. De most már mindig nagyobb nyilvánossággal gyakorolja Spanyol- ország a vétót, így 1623-ban Boroméi és Galamini ellen;