Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

277

menyről ugyanazt állíthatni, ámde ezzel »das Christenthum wäre unvermerkt in Heidenthum umgewandelt.« — E birá- lat először formailag túlkemény, továbbá hibás is. Az em- bernek lehet joga istenire, pl. mint Schell maga is előadja a kath. hittan szerint az igazaknak érdemeik alapján van joguk az üdvösségre. Isten azért nem jut kötelesség viszo- nyába valami kívüle levő és végessel szemben, hanem vég- télén igazságosságánál fogva köteles azt, amit megadni vagyis önmagának tartozik vele. Különben a schola nem annyira szigorú jog, mint az unió hypost. folyománya s kiegészítőjének tartja a visio-t, t. i. Krisztus embersége az unió folytán a természeti vagy valóságos fiuság részese lett, ámde 11a már a fogadott fiusággal (megigazult) is vele jár, ha nem is szigorú jog, de mégis igaz és valóságos igény a visio-ra, úgy a fortiori a valóságos fiusággal a visio.

Elhibázott a schola azon tételének kritikája is, mely szerint Krisztus emberi lelke szentségének formai princípiuma Isten állagi szentsége, és így, mondja Schell végtelenül szent, ezzel összefüggőleg azt állították a scholastikusok, hogy Isten szentsége formaliter participabilis: a nagy scholas- tikusok epigon utódai még tovább mentek s a mindentudó- ságot is Krisztus emberi lelke közvetetlen tulajdonságának declarálták; végül a reformátorok Isten mindenütt jelen- voltsága, mindenhatósága s felségével is felruházták — mind e kisérletek egykép elvetendők. — Erre csak az a megjegy- zésünk, hogy a schola tétele jogtalanul állíttatik egy szín- vonalra az ubiquitas absurd tanával, és hogy a megtámadott tétel communis sententia theologorum — s azért nem lehet vele oly könnyen bánni. t

Erős kritika alá veszi a schola tanítását, a Krisztus adta elégtételről, de az egész félreértésen alapul, mert névleg nem áll, hogy e tétel: Christus cum rigore juris satisfecit annyit jelentene, mintha a Krisztus adta elégtétel akkor is annyit érne, amennyit ér, ha Isten nem akarta és nem fogadta volna is el, lásd Stentrup. Soteriologia th. 11., 12.

A malasztról szóló tanban is világos példát találunk arra, hogy a scholastikusokat félreérti. Azon vitas kérdés-