Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

205

vallás apológiája után tárgyaltassék a hierologia, melynek előadása a következő tételekre szorítkozhatik: Az össze- hasonlító vallástudomány fogalma, célja, használatos mód- szerei, a leghelyesebb módszer, a legrégibb vallások, a vallási fejlődés menete, a Yédák, a brahmanismns, valamint a budd- hismus története és tana, Kong-cse tanösszege és jelentősége, a parsismus, a hellenismus, a mohammedanismus s mind- ezek történeti és tárgyi viszonya a kereszténységhez.«

Az egyházhatósági jóváhagyás, melylyel a mű meg- jelent, kezeskedik arról, hogy a műben semmi sincs, ami az egyház tanától eltérne. De a szerző ezen túl is mindenben a legegyháziasabb felfogást nyilvánítja s a hittudósok több- sógének és a legtekintélyesebb hittudományi írók nézetét osztja. Művében sokszerű és alapos tanulmányának adja jelét és gyümölcsét. A tárgyalt kérdéseket mondhatni java- rész irodalmában és minden izében átdolgozta, mert ez minden egyes részletén meglátszik. Azért adhatta is a kér- dések irodalmát, azaz minden kérdéshez a legajánlatosabb forrásokat és felvilágosító könyveket, mert ismeri és hasz- nálta azokat. Világos és szinte közvetetlennek mondható előadása is annak jele és eredménye, hogy tárgyát jól ismeri. Az bizonyos, hogy Kováts könyvéből bárki igen könnyen tanulhat, azért ismétlem, hogy tankönyvnek is jó volna s ajánlom, hogy valahol kísérletet tegyenek vele.

A nyelv különös szépségére nem törekedett a szerző, de még arra sem, hogy a magyar előadást idegen szavaktól és kifejezésektől lehetőleg tisztán tartsa. Deriire-borura használja, sőt halmozza az idegen szókat, pl. már az elő- szóban találkozunk ezekkel: aktuális, actaszerű, terminológia, objectiv, tractatus, negativ. A mű folyamán használt idegen szóknak se szeri se száma. Sőt azt is elkövette, hogy egyik- másik szakasz címét latinul adá, pl. argumentum physico- teleologicum; argumentum ex verő; argumentum ex ordine morali ex bono, v. argumentum ethicum; argumentum hi- storicum, vagy ex consensu generis humani; a világtani érv vagy metafizikai érv« így van a műben, de a tartalomban már így: »argumentum cosmologicum v. metaphysicum.«