Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

215

dája volt, kit megérthetünk a sz. Péter apostol leveléből, ki azt mondja, hogy a Noé bárkája az keresztyónséget pél- dázta. Sőt Krisztus urunk is mikoron az evangéliumnak prédikálását az halászáshoz hasonlítja, nyilván jelenti, hogy az anyaszentegyház, kiből nemkülönben terjesztetik ki az Istennek igéje, mint a hajóból az háló, hasonlatos az hajócs- kához. Továbbá a tenger semmi nem egyébb, hanem ez világ: Mert miképen az tengeren evező emberek tudják az ott való veszedelmeket beszélleni, azonképen ez világ rakva véghetlen sok nyomorúsággal és veszedelmekkel. Annak fölötte az habok és szelek, kiktől Krisztusnak hajócskája hányattatik, az sok üldözések háborgattatások, sokféle nya- valyák, melyek alávettetett e világon az anyaszentegy- ház«.1

Gyönyörű a husvét hétfőre irt homilia alakú beszéd végig, melyben a napi evangélium egyes mondataihoz ily szép tanulságokat fűz: »Tanuljuk meg mi is, hogy midőn Urunk közelgete az ő felőle beszélő tanítványokhoz és együtt jára velők, megbizonyítá, hogy szereti azokat, akik Istenről, az mennyei dolgokról, az üdvösségről és az Isten- nek parancsolatáról beszélnek. Kétségnélkül jelen vagyon azoknál, valakik Isten szerint való beszédeket szólnak. Senki közületek abban ne kételkedjék, hogy most is itt vagyon az üdvözítőnk mi köztünk, az ő szent atyjával, a szent Lélek Istennel és a szent angyalokkal egyetemben, és nagy örömest néki, hogy én hirdetem és ti hallgatjátok az ő feltámadása felől való tudományt. Bizonyára boldog emberek volnánk mi keresztyének, ha eszünkbe vennénk magunkat, kik valamennyiszer akarjuk, az égből aláhozzuk az Istent mi közinkbe és mikor kedvünk vagyon hozzá, fel mehetünk mennyországba ő hozzá. Mert midőn ő felőle gondolkodunk és szólunk, alá száll mihozzánk. Krisztus mondásaként: ő hozzá megyünk s lakást szerzünk nála«.2

Ezekben az alacsony homilia alakú beszédekben égé1 Vizkereszt ut. 4. vasárnap I. 385. 1.

• II 48. 1.