Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

213

ténik dolgom nekem is, mint sz. Gergely doktornak, ki azt mondja vala maga felül, hogy emlékezvén erről a boldog bűnös asszonyi állatról sírásra volt inkább hajlandó, hogy semmint szólásra. Mert ki volna oly kemény szívű ember, kit ennek sirásának példája meg ne keserítene és bűnein való bánkódásra nem indítana ? Megint mikor a Krisztusra vetem az én szemeimet, és ő neki e bűnös személyhez való megmondhatatlan nagy irgalmasságát meggondolom, annyira megvigasztaltatik az ón lelkem, hogy a minemű keserűsé- get bűneimnek emlékezete az én szívemben támasztott vala az teljességgel örömre változik, és vígad az én lelkem az én üdvözítő Istenemben«.1

Az ünnepi beszédek alaki szempontból nem különbőz- nek ugyan a vasárnapiaktól, mégis a bevezetésben éreztetó magát az ünnepi sermo örömteljes, emelkedett hangja; ünnepi hangulatot hoz magával a szónok is, a hallgatók is és lelkeik együtt érezve, ugyanazt gondolva, összhangba jutnak egymással s a magasztos ünnep jelentőségével: »Az vala szándékom, atyámfiai, keresztények, valamely oly dől- gokat szóljak, melyekkel vigasztaljam az ti megszomoro- dott szíveteket, és a minemű bánatba az elmúlt napokon, az mi bűneinknek (kikkel Krisztust a keresztre késztetők) emlékezete ejtett vala, azt elfelejtessem veletek, és örömre indítalak titeket: De íme az ti víg orcátok kényszerít engemet, hogy elváltoztassam eféle akaratomat, és nem azt amit végeztem vala magamban, hanem valamit egyebet beszéljek. Mert látom, hogy vígak vagytok, oly igen örven- deztek, hogy az én elmémben való örömet is neveli és öregbíti az ti vígasságtok. Altalánfogva az Isten jobbja tette ezt a változást az ti szívetekbe. Szemeimmel látom immár, hogy betölt benneteket az, amit Krisztus beszéle, mondván: Sírtok és szepegtek ti, de e világ örvendez: ti peniglen szomorkodtok, de a ti szomoruságtok örömmé vál- tozik, és a ti örömötöket senki el nem veszi tőletek«. 2

1 Sz. Magdolna napjára III. 558. 1.

s Husvét I. prédikáczió II. 3. 1.