Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

212

KUDORA JÁNOS.

volna, mint az Ur között és az Urnák legalázatosabb szol- gája között szokott lenni. És rövideden mondván, az Krisz- tusnak és Jánosnak mind személyekről, és mind tisztükről igen szép tanulságok vannak az evangéliumba. Kit én há- rom részre osztok. Első része szól Jánosnak személyéről és tisztéről. Második azonképen Krisztusnak személyéről és tisz- téről. Harmadik részében amaz kérdés fejtetik meg: Mi oka, hogy János az Mojzes törvényének ceremóniáit hátra vetvén, uj ceremóniát kezdett, azaz a keresztsóget*.1

A bevezetés ezen egyhangúságát szépen változtatja, midőn az evangéliummal kapcsolatba hozza az egyház liturgiáját. »Mintha immár ízit érzenéjük az mennyei dicső- ségnek, oly módon tartjuk magunkat ma az isteni szolgá- latban. Mert ha ki eszébe veszi az mai szent misének ren- dit, inkább mint vigasságra való intést foglalja magába. Látod mi módon kezdetik el? Örvendezz Jerusalem, azaz anyaszentegyház, és egybegyüljetek mindenek, kik az Istent szeretitek, hogy vigadjatok és beteljetek a megszabadulás vigasztalásával. Mely igéknek utánna vettetik sz. Dávid- nak imilyen mondása: Örvendeztem azokban, melyek meg- mondattanak én nekem, hogy az Urnák házába megyünk. Imliol oka a mi örömünknek, hogy a mi Urunknak, Iste- nünknek házába, a mennyországba fogunk bemenni. Rövid beszódddel ez világi sok nyavalyáknak az elmúlt hat vasár- napon tétetett emlékezeti után, azért juttatja eszünkbe az anyaszentegyház az jövendő vígasságos nyugalmat, hogy annak bizonyos varásával megmértékeljük magunkban azt a keserűséget, melyet szerez mibennünk ez jelenvaló élet- nek terhes és sanyarú volta, hogy a nyomorúságoknak hosszúsága kétségbe ne ejtsen minket«.2

Máskor a bevezetést azonnal a napi evangéliumban rejlő megható elem kidomboritásánál kezdi s így magas fokra emeli az érdeklődést. »Midőn a penitenciát tartó■ Magdolnát tekintém e mai evangéliumban, szintén úgy tör* 68. 1.

2 Laetore vasárnap I. 697. 1.