Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

199

reánk az istennek haragját, hanem idején tartottunk volna penitenciát. Nem mivelők: mi lön benne ? Igen megostoroza minket az igaz isten, és igen megronta ami érdemünk sze- rent. Nemcsak hallottuk, hanem szemünkkel láttuk, hogy attól fogva távozók el mi tőlünk az isten, és hatalmazék el rajtunk az pogány ellenség, mintha az régi keresztyén anyaszentegyháznak tudományát megutálván, változást teve- nek némelyek mi köztünk az hit dolgában, és új hitet, avagy inkább tévelygést vevének elő: és mentői tovább árada országunkban az fül viszkettető új tudomány, annál közelb jőve hozzánk az ellenség, ... de mégis nem veszik eszekbe magukat, és nemcsak hogy nem igyekeznek az tévelygésből az igazságra térni, de inkább igazságnak kevés maradékját is teljességgel kierőlködnek gyomlálni közülünk. Nem várok semmi jót belőle, sőt félek rajta, hogy hazánk- nak ezen kicsiny maradékja is az többi után csusz.«1 »Az rómabeli birodalomnak romlásának mi lön oka, 11a nem a sok polgári had, a fő népek közt való viaskodás ? Az mi országunkat mi adá az török császárnak kezébe ? az ország- bélieknek tétovázások és sokfelé való szakadozások. Addig óvók egymást, addig marakodának önköztük, hogy meg- ■emésztetének egymástól ... és csak könnyen bejöve, beszálla a török, élvévé tőlünk az aranyalmát, minden gazdagság- nak . . . földét kifoglalá kezünkből . . . mégsem vesszük eszünkbe magunkat . . . még sem szűnünk meg az nagy, sok, véghetetlen visszavonástól. Mutass énnekem két urat Magyarországba, ki egymást tiszta szívből szeresse.«1 2 »Mi magyarok bőséggel kóstoljuk az Úrnak haragját azulta, hogy a Luter Márton eretneksége először, azután Zvin- gliusé, Calvinusé és végre az Arriusó közénkbe jőve. Gon- dolkodjék minden ember ez elmúlt esztendőkről és úgy találja, hogy ez ilyen sokféle tévelygésekkel együtt jött be országunkba a töröknek fegyvere. . .. Ez a kis darab föld vala békességben, de hogy im nem régen itt is fészket kezde

1 Sz. István vért. ünnepére, I. 150. 1.

2 Böjt 3. vas. I. 586. 1.