Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK. 189 viselte magát és jó módon járt el az ő tisztiben. Mert az címert az jószágos cselekedetnek bizonyságára szokták adni a fejedelmek. Annak fölötte oratiot is szoktak mondani a temetésnek idején, az az valamely tudós ember, az ott való község előtt szól-beszél a megholt ember felül. . . . hogy a hallgatókat ugyanazon jámborságnak és jóságos cselekede7 teknek követésére indicsa..............És miképen, midőn megkeresztelkedünk, égő gyertya adatik kezünkbe, azonképen a temetésnek szertartásában is szövétnekeket és gyertyákat szoktunk az halott előtt viselni. Annak bizonságára, hogy az hitnek világossága és az szeretetnek tüze meg nem alut, hanem mindvégig megmarat ő benne. . . . Ezek mellett ott vagyon az mi lelkűnknek jó indulatjából ...........származó kön yörgés is, nyugodalmat, idvösséget kívánunk és kérünk Isteniül az holt embernek..............A harangozás arra való, ho gy akik hallják, imádkozzanak a meghalt emberért. . . . És hogy a harangok zöngése eszekbe juttassa az Istennek trombitáját, mely midőn zöngeni fog, feltámadnak a halót- tak az Ítéletre.« 1 A hitujítók legfőbb tekintélyére, a szentirásra való hivatkozás annyira eltorzult már Telegdi idejében, hogy az anabaptisták a szentírásra támaszkodva eltiltották és kár- hoztatták az orvosi tudományt, és a gyógyszerek használa- tát. Telegdi fenkölt gondolkodását, emberszeretét és mól}־- séges tudományát szépen jellemzi, mit orvosokról, gyógy- szerekről mond, és a hitujítók téves tanát a szentírás helyes idézetével és magyarázatával dönti meg: »Ezeket megmivel- vén, bátor éljünk a testi orvosságokkal is ösztön, úgy mint Istennek ajándékival, bátor hozzánk híjuk a doktorokat. Tiszteld az orvost — a bölcs mondja — mert az szükségért teremtette öt az Isten.2 Istentől vagyon minden orvosság és a királytól megajándékoztatik. A felséges Isten a földből orvosságot teremtett és aki bölcs ember, attól meg nem futamik. Ezekiás3 Istennek esedezék, és ő tőle nyeré életé■ II. 766-67. 1. ־ Péld. 38. 2 ־. kir. 20.
