Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

188

KUDORA JÁXOS.

tengerhez közel való helyeken szoktak lenni, de itt is vala nem igen régen 1561. esztendőben, ha jól emlékezem róla.« 1

E feljegyzéseknél még becsesebbek müveltség-történe- tünkre vonatkozó jelentései. »A mit ember község közé bocsát, tudni való dolog, hogy válogatás nélkül mindennek kezébe kerülhet. Sok szűz leánzók, gyermekek, ifiak, asszony- emberek vannak, kik magyar írást tudnak és értnek.« 2 Szép, régi újévi köszöntést igy mond el: »Köszönni jobban és szebben nem tudok annál, mint régtül fogva szoktanak az mi eleink ma köszönni felebarát] oknak. Egésséggel és idvös- seggel, jó szerencsével mulassátok atyámfiai az uj esztendőt, több jóval, kevesebb bűnnel.«3 Szomorúbb ezen adat: »De miért olvassuk mostan ez utolsó farsang vasárnapon ezt az evangéliumot, kiben az Krisztus haláláról való emlékezet vagyon? Illik atyámfiai ennek igy lenni, hogy mikoron ez világi emberek magukról elfeledkezvén Bakkusnak áldoznak, hasoknak és torkoknak szolgádnak, dobzódásra és részegségre adják magokat, álorcákba és fársáng rutaiba bolondoskodnak, kártyát, vérfelyet,4 hásártot játcanak, . . . akkor igyekezzék az anyaszentegyház az ő fiainak eszökbe juttatni ami urunk keserves kényát és halálát.« 5 »Mostan az ispitályoknak jőve- delme, csak isten tudja hová kél, az ispitály mesterek és egyébb ragadozók osztoznak sok helyen véle és vendéges- kednek belőle. Senki .nem küld házától is semmit az ott éhező szegényeknek. Házankint készeréttetnek nyavalások bujdosni, és úgy keresik a hulladékokat, de úgy sem talál- ják meg csak mindennapi kenyereket is.« 6

Korának temetkezési szertartását igy Írja le: »Mikor valami fő embert temetünk, az több dolgok közt ezt is szoktuk mivelni, hogy cimerét felíratjuk és feltesszük ko- porsójára, mintha azt mutogatnojok avval, hogy éltében jól *

* I. 31. 1.

8 II. Előszó.

3 I. 238. 1.

* Nem a Würfel magyarosítása? Értekező.

3 I. 489.

« I. 498. 1.