Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

182

KUDORA JÁNOS.

vezve; mindkét nemű szerzetes-rendeknek dús javadalma- zással ellátott rendházai oly nagy számban virágzottak az ország minden részében, hogy hazánkat e tekintetben mél- tán lehetett a sz. hajdankor egiptomi szerzeteseinek soka- ságához hasonlítani.

Az előkelő csoaládokban az udvari pap avagy a csa- ládatya mondotta, vagy olvasta fel a naiv legenda költői bájával mint aranyszállal átszőtt postillát. Ezt olvasta a zárda magányában az apáca s irta a lap szélére megjegyzéseit. Ezt mondotta el a szószéke körül egybegyült híveknek a lelkipásztor kisebb-nagyobb megváltoztatással, úgy mint az Codexeinkben máig is olvasható.

Ekkor történt, hogy németországi egyetemekről haza- térő ifjak s árukkal vándorló német kereskedők, valami most keletkezett uj vallásról kezdettek újságolni, mutogattak könyveket, melyeket itthon borzongással és mégis kiváncsi- sággal olvastak, melyekben furcsa és erős dolgok találtat- tak a Pápa úrról s egyébb egyházi fejedelmekről. Nyugim- tatlan, idegen egyetemekről s országokból kiutasított szabad szellemű tudósok latin nyelven fenhangon és szemérmetle- nül támadják a régi hitet s hirdetik az uj evangéliumot, a szabadság evangéliumát.1 A szabadság evangéliuma kedves visszhangot talál a nemrég elfojtott Dózsa-féle lázadással rokonszenvező keblekben.

Még nagyobb figyelemmel kisérik a németországi val- lási újítást s annak következményeit a II. Ulászló és II. Lajos királyok gyenge kormányzása alatt hallatlan hata- lomra vergődött olygarchák; váraik sasfészkéből mohó vágygyal tekintenek az alattuk elterülő egyháziak és szer- zetes rendek virágzó, békés birtokaira. Szivük fogékonynyá lesz az uj vallás iránt, mert vele együtt a németországi példák után hatalmukba keríthetik az egyháziak terjedel- mes birtokait.

Midőn így a társadalmi, politikai és vallási elégedet- lenség és forrongás tetőpontján áll, következik be a hazára

1 p. o. Stancaro.