Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Nyőgér Antal: Egyházi könyvtilalom

EGYHÁZI KÖNYVTILALOM.

145

természetes jogának gyakorlata mellett, nagy tanúul, hogy ez az egyház a könyvekre felügyelt mindig és azokat kéz- dettöl fogva saját elbírálása, cenzúrája alá vette.

Az anyaszentegyháznak ugyané jogáról és folyton gyakorolt eljárásáról tesz bizonyságot Kufinus Toranus aquilejai presbyter (345—410.), a latinok között az első egyháztörténetiró, aki az apostoli symbolumnak fejtegető- seben azt mondja, hogy: »van az újszövetségben egy könyvecske, amelyet a Pásztorénak, avagy Hermasénak mondanak, amelyet így is neveznek: A két út, vagy Péter ítélete (ugyanis ennyiféle névvel szokták mások jelelni), amelyre nézve azt megengedték ugyan, hogy az egyházak- ban azt olvassák, de azt mégsem, hogy abból hitigazságot támogatólag idézzenek«.1

Cassianus János szerzetes a két római birodalomban nagy földet bejárt, hosszú ideig az egyptomi pusztákon remetéskedett s Konstantinápolyban aranyszájú sz. János pátriárka szentelte szerpappá, majd ennek száműzetése után déli Galliába ment, hol presbyterró lön. Castor aptei püspök kérésére tizenkét könyvben leírta a tapasztalt szerzetesi szokásokat, valamint a pusztában remetéskedő atyák colla- tióit, •azaz hiterkölcsi fejtegetéseit és e könyveiben sémi- pelagián-féle eretnekséget hirdetett, amelynek támogatására Hermas könyvét idéző. Könyveit eretnekségük miatt azonnal cáfolták többen, így a vele egykorú aquitaniai sz. Prosper, aki egyebek közt azt is fölhozza, hogy Cassianus állításait Hermas könyvéből igyekszik bizonyítani, pedig e könyvről az egyháznak az a régi határozata, hogy ezt hitelvi bizo- nyitásra használni nem szabad.1 2

Ez adatok bizonyítékok arra nézve, hogy az anya- szentegyház az őskorba visszanyúlólag mily gondot fordított

1 Euf. Expos. Symb. Apóst.: »111 novo vero Testamento libellus qui dicitur Pastoris, sive Hermetis, qui appellatur, Duae viae, vel Judicium Petri (tot enim nominibus a diversis nominari consuevit), quae omnia legi quidem in Ecclesiis voluerunt, non tamen proferri, ad auctoritatem ex bis fidei confirmandam.«

2 Baron. 159. VI.

Hittudományi Folyóirat. 1899.

10