Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Nyőgér Antal: Egyházi könyvtilalom

EGYHÁZI KÖNYVTILALOM.

139

Az egyház tilalmának folytonos joggyakorlata a hitletéteményt támadó iratok ellenében.

Föl is emelte tiltó szavát az anyaszentegyház kéz- dettöl fogva a rossz könyvek és téves tant tartalmazó iro- mányok ellen.

Sz. Pál apostol Ephezusba megy, hol csak nehány tanítványt talála, valának mindössze mintegy tizenkét férfiak, és ezek sem voltak még megkeresztelve, tehát Ephesusban ez volt legelső föllépte a kereszténységnek.

Az apostol itt prédikál, s mi történik ? sokan meg- térnek, »azok közöl pedig, kik hiábavalóságokat gyakoroltak, sokan összehordák a könyveket és megégetek mindnyájok előtt. Számbavétetvén azok értéke, összesen ötvenezer tizesre találák azt«.1

íme bizonyság arra nézve, mint járt el az anyaszent־ egyház mindjárt kezdetekor a rossz könyvek ellen. Bűbájos- ságot tanító könyvek voltak azok, sz. Pál, a nemzetek apostola, tiltakozik ellenök s következik az alapos végre- hajtás. A tiltott rossz könyvek jegyzékének első betűi , Ephesus piacán a bűbájos rossz könyvek halmazát emésztő tűznek föllobbanó lángnyelvei voltak.

Sz. Pál apostol majd minden levelében óv az újítóktól, kik másként tanítottak és megnevezi őket név szerint,, elitéli őket és minden úgynevezett tudományukat, amelyet,, mint téves tant, Írásba is foglaltak. Ilyen Alexander és Hymenaeus.

Sz. Péter apostol azt írja, hogy sz. Pálnak leveleit meghamisítják »a tudatlanok és állhatatlanok, mint egyéb Írásokat is, a magok veszedelmére. Ti tehát, atyámfiai, ezeket előre tudván, őrizkedjetek, nehogy az esztelenek tévelygéseitől elragadtatván, saját erősségtekböl kiessetek«.1 2

Sz. János az ő evangéliumát megírta és ennek meg- írására közelebb ösztönzé Cerinthusnak és egyéb eretnekek1 Ap. csel. 19., 19.

2Pét, n. a, 16., 17.