Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
A PÁPAI IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 91 arra a következőket kell megjegyeznünk. A metropoliták által hajdan — a VI—X. századokban — gyakorolt egyes- jogosítványoknak, — minő pl. püspökök megerősítése, letétele, fenyítése stb. — a pápai joghatóságba való beolvasztása józan észszel átháramlásnak, még kevésbbé jogbitorlás* nak nem tekinthető. Mert az egyház Krisztus által meg- állapított s így megmásíthatatlan alkotmánya szerint az egyházkormányzat Péter és az apostolok, vagyis: a pápák és a püspökök kezébe tétetett le; metropoliták Krisztus és az apostolok idején nem léteztek, ezek merően a szokás és gyakorlat révén a későbbi - II. vagy III. — századok- ban kezdenek szerepelni és idővel kánonjogilag elismertet- nek és jogkörükben szabályoztatnak. Eszerint a kor- és viszonyoknak, a célszerűség és időleges szükségletnek szü- lőttéi, s igy nem változhatatlan képződmények, hanem a viszo- nyok és a kor követelményei szerint változás- és módosulás- nak vannak alávetve. Minthogy pedig az egyház összes pásztorainak egyetemes feje a római pápa: csak az ő hall- gatólagos vagy nyíltan kifejezett akaratával s beleegyezé- sével történhetett, hogy egyes püspökök kivételes hatalom- mai püspöktársaik fölé emelkedtek; más szóval a metropolitai hatáskör csak a pápai teljhatalom kifolyása, bizományosa lehet. És ebből szükségkép folyik, hogy — amennyiben sürgős okok és az egyház érdeke, jóléte kívánják, — a pápa — kiről a hatalmuk átháramlott — megbizottaitól: a metropolitáktól ezt a megbízását, ezt az ideiglenesen reájuk ruházott hatalmat vissza is vonhatja, avagy a szűk- séghez képest megszoríthatja, hogy így a püspököket — isteni jogon való kormánytársait — szorosabban s közvetlenebbül magához fűzze. S hogy ennek sürgős, parancsoló szüksége — urgens necessitas — fenforgott, az a metropoliták közép- kori visszaélései s túlkapásai konstatálása mellett, vita tár- gya komolyan nem lehet. A dolgok ily állása mellett csak az igazság rovására, a szenvedólyesség elvakultságával lehetett emelni a pápaság ellen a fentjelzett vádakat, mert ugyan lehet-e komolyan jogbitorlást vagy háramlást (devolutio) látni annak az eljá-
