Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
92 DR. HORVATH ISTVÁN. rásában, aki tőle eredő és őt megillető jogokat, melyeket nyilt vagy hallgatag hozzájárulásával ideig-óráig mások gyakoroltak, ismét magához visszavesz ? . . . . Az u. n. metropolitai egyházszervezet megdőltével a X. s XI. századokban veszi kezdetét — a némelyek által úgy- nevezett — pápai hatalom teljének korszaka. Ez az elnevezés nem a legszerencsésebb, mert igen könnyen annak a téves felfogásnak lehet forrása vagy takarója, mintha itt tényleg egy nagy átalakulás s az ősi keresztény tanok és egyház- szervezetnek meghamisítása vagy elferdítése forogna szó- ban. Pedig ezen nézet elfogadásával nagyonis távol jár- nánk a valóságtól. A pápai hatalomnak az a vakító fénye és impozáns méretekben való nyilvánulása a keresztény- ség számbeli erőben, értelmi és politikai súlyban s jelen- tőségben való emelkedésével áll okozati viszonyban, de a pápa theologiai s egyházkormányzati hatásköre elvben nem változott s nem is változhat egy gondolatnyit sem, ha gyakorlatilag más-más módozatok és formák közt nyíl- vánul is; mert Péternek és utódainak szerepe s helye az egyházban változásnak alávetve nincsen, ő elejétől fogva Krisztus rendeletéből az egyház alapja és feje volt és marad is. Az a körülmény pedig, hogy milyen jogokat gyakorol ma vagy holnap, mily súlylyal és hatalommal lép fel egyik vagy másik században: az igenis a kornak és viszonyoknak lehet ismertetője, de a primátus jellegén és jelentőségén mit sem változtat. A pápai teljhatalomról elkeresztelt e korszak hozta felszínre az u. n. curialis (papalis) és episcopalis elmélete- két, amelyék tengelye a körül forog, hogy az előbbi min- den egyházi hatalmat — közvetve magát a püspökit is — a pápaságból vezet le, az utóbbi ellenben, — mely a XV. század schismái közt kerekedett fel — a püspökök egye- térnének, a zsinatnak, magát a pápát is alárendelné. Az utóbbi elmélet — az episcopalismus — hivatalos megnyi- latkozásaiban az egyház üdvére a katholikus egyház alap- elvének, az egységnek diadalával, szerencsésen leküzdetett, bár elméleti, irodalmi téren még századok múltán is élet-
