Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
A PÁPAI IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 79 néha-néha az egyházalkotmány fejlődése az egyház isteni alapítójának szellemétől távol kalandozott, de az isteni ren- delkezés helyességét és annak minden időkre kötelező voltát legtávolabbról sem érinthetik. Ily értelemben azután két- ségtelen az, hogy a pápai intézménynek a történelem során való alakulása, jogkörének szőkébb vagy tágabb körben való érvényesülése s az isteni eredetű püspöki intézményhez való koronkinti viszonya felette nagy becsesei és érdekkel bir a jelen állapot helyesebb és tisztább megítélésére és áttekintésére nézve; az egyes zsinatok határozmányai pedig becses forrásokul szolgálnak a pápaság koronkint való sze- replésének és hatalomkörének megismerésére és tekintélyé- nek történelmi tórfoglalására elsőrendű bizonyságot nyújt- hatnak. Továbbá egyesek elméletei a pápaság tanát illetőleg hű tükrét képezik azon uralkodó eszméknek, nézeteknek és törekvéseknek, amelyek valamely kor vagy ország, nemzet szellemi, tudományos világában az egyház és állam közti viszony szempontjából felszinre kerültek . . . A pápai primátus, mint isteni eredetű intézmény, elvileg és elméletben változásnak s emberi hatalmi korlá- tozásnak alávetve nem lehet; s így elvontan korlátlan, csak isteni jognak alávetett szuverén egyházfő volt épen úgy alapítása idején sz. Péter személyében, mint a minő ma XIX század után XIII. Leó pápa személyében. Mindazonáltal a történelem világánál tekintve, létének három első száza- dában, mikor a véres üldözések s a pogány Róma császári hatalma, szabad mozgásának és érvényesülésének gátot vetettek, a dolog természete szerint nem lépett a világ elé azon méreteiben, nem gyakorolta azon jogokat s nem birt és nem is birhatott azzal a hatalomkörrel, amely ma elismert tulajdona. Hiszen egész más viszonyokban élt akkor az egyház, kis körben mozgott, hívei száma nem tett ki annyi ezret sem■! mint a hány millióra rúg ma;. s ami első sor- ban szemmel tartandó: a római pogányság, mely állami létének veszélyeztetését látta a kereszténységben, oly üldö- zést folytatott az egyház ellen, hogy ennek élete hosszú időkig csak a katakombák rejtekeiben folyhatott. Ki várná
