Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

A páros viadal és a középkori fölfogás a becsületről

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK. VEGYESEK.

779

A PÁROS VIADAL ÉS A KÖZÉPKORI FÖLFOGAS A BECSÜLETRŐL.

Négy tévedés forog fönn a páros viadal eredetéről. A modern páros viadalról ugyanis majdnem általános az a nézet, hogy az a középkornak, a középkori lovagiasságnak egy maradványa. Schoppenhauer is ezt vallja. Az »életből- cseség aforizmái« között ugyanis ezt írja: »Van a becsület- nek egy neme, melyről a görögöknek s rómaiaknak fogai- műk sem volt, épen oly kevéssé, mint a kinaiak, indusok vagy mohamedánok mind a mai napig nem tudnak róla semmit. Mert a középkorban keletkezett és csak a kérész- tény Európában lett otthonossá, sőt itt is a népességnek csak egy fölötte csekély töredékénél, vagyis a társadalom magasabb osztályainál és azoknál, kik amazokat utánozzák. Ez a lovagi becsület vagy a point d’honneur.«

A másik tévedés róla az, hogy germán eredetű, neve- zetesen, hogy a német lovagkor intézménye volna.

Below György, a történelem tanára Münsterben, »Das Duell und der germanische Ehrbegriff (Kassel. 1896.)« című művében erre nézve érdekes fejtegetéseket és megszivlelésre méltó bizonyítékokat hoz föl, melyeket az alábbiakban ismertetünk meg.

Ami mindenek előtt a páros viadal eredetét illeti, e tekintetben bebizonyított tény, hogy Don Quixote és Sancho Pansa hazájából származott át Franciaországba, hol a XVI. százóv zűrzavara, különösen a hitújítás okozta polgárháborúk idejében és nevezetesen az önmagával jótehetetlen III. Henrik udvarában burjánzott föl, és már mint ilyen inkább társa- dalmi betegségnek tekinthető, mely a lovag-tornák paro- diájának mondható.

Below munkájának gazdag tartalmát jelzik a követ- kező fejezetek: A bírósági páros viadal (ordáliák, istenítélet); az ököljog, a tornák, a becsületsértések elintézésének német rendszere, a páros viadal keletkezése, a páros viadalok III. Henrik francia király alatt.