Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
760 DE. STÜCKKER JÁNOS. nemű beleegyezését nem adja; a sejtés (suspicio) állapotában azon alapon, hogy a dolog talán úgy van, ennek megfelelő beleegyezését adja. Ezért helytelen a kételynek olyatén felfogása, melynek fentartásával a. kétely kételynek lenni megszűnik. Csak tartsuk meg szt. Tamás magyarázatát, aki így szól: Intellectus noster . . . quandoque non inclinatur magis ad unum quam aliud, vel propter defectum moventium. sicut in illis problematibus, de quibus rationes non habe- mus, vel propter apparentem aequalitatem eorum, quae movent ad utramque partem; et ista est dubitantis dispo- sitio, qui fluctuat inter duas partes contradictionis.1 Miért is a kételynél az ember kettő között habozik, a véleményező ellenben a kettő közül az egyik felé határozza magát, bizonyos szilái’dsággal. Szt. Tamás szavaiban megvan adva az alap a nemleges kételynek a tevőlegestől való meg- különböztetésére, miért is kevésbbé helyes szt. Alfonznak felfogása, mintha a pozitív kétely mindig a valószínű véle- ménynyel esnék össze.2 Mert ha csak az egyik rész mellett vannak indító okok, az ész nem habozik, pedig ez a kétely fogalmához tartozik. Az opinio tulajdonképen az ész működése, de átvihető magára a tárgyra, mely körül a működés forog, s így meg van a sententia probabilis. A valószínű véleménynek alapja annak a valószínűsége, melynél két ítéletet kell megkülön- böztetni: az egyik vonatkozik a cselekedet megengedhető- ségére, a másik, mely az előbbi ítéletnek valószínűségét célozza. Az első ítélet mindig vélemény, mely nem más. mint assensus cum formidine oppositi; a valószínűségre vonatkozó ítélet szilárd, bizonyos lehet, sőt vannak, akik állítják, hogy mindig az. Szt Tamás ugyanis így szól: Cum aliquid intelligimus, asserimus sic esse; cum autem opina- mur, dicimus sic videri vel apparere nobis. Ratio est, quia cum opinamur per media, quae possunt aliter se habere, hoc videntes non audemus absolute dicere: ita est, sed cum res- trictione dicimus: ita nobis videri. Idem proinde est opinando 1 De vérit. qu. 14. a. 1. •י Syst. Mór. 11. 20.