Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra

AZ ERKÖLCSI RENDSZEREK.

761

dicere rem esse ac dicere videri nobis, rem esse.1 így szt. Tamás sejtetni látszik, liogy a valószínűségről való ítélet mindig bizonyos; mert tulajdonképen mit csinál az ész, ha vélekedik? Nem-e bizonyossággal állítja, hogy a dolog valószínű, neki úgy látszik, jóllehet nem tudja, úgy van-e. Ép így ha a vélemény valószínű, valószínűbb; mert akkor is fenforog az ész szilárd ítélete, mely a dolog valószínű- ségét, valószínűbb voltát állítja. Mert mint Palmieri helye- sen megjegyezni látszik, assensus non firmus est quid aegre intelligibile. Pedig a véleményező' ész is assensust nyújt. De ha már egyszer úgy állapodtak meg a terminus techni- kusokban, tartsuk meg mi is.

Mi már most egy valószínű vélemény ? Közönségesen azt mondják valószínű véleménynek, amely igazán fontos, nyomós, ámbár nem szoros értelemben vett bizonyos indító okra támaszkodik s egyúttal nem találja magát oly ténye- zővel szemben, mely meggyőző erejét, hatályát megdöntené.1 2 Medina, a probabilismusnak rendszerbe foglalója szerint »ea opinio probabilis est, quam asserunt viri sapienter et confirmant optima argumenta; Terillus pedig azt tartja, hogy »sententia aliqua ut fiat probabilis, confirmari debet motivo gravi ac magno.3 Szt. Alfonznak is az a valószínű vélemény, mely nyomós okkal rendelkezik, akár a dolog benső természete, akár külső tekintélyi érv szolgáltatja azt, úgy, hogy nyugodtan, higgadtan gondolkodó meghajlik előtte — ámbár az ellen- kezője nincs kizárva. Itt mindjárt szembeszökővé válhatik. amit nyomósán kell hangoztatni, hogy a valószínű, probabilis vélemény, ámbár mély űr választja el a bizonyosságtól, nem holmi könnyelmű, üres, futilis okokon nyugvó ítélete az észnek, annál inkább a valószínű vélemény természetéhez megkivántató, annak lényegét alkotó érvek s okok fontos- sága nemcsak önmagában súlylyal kell hogy bírjon, hanem

1 Lib. II. de anima, Ballerini-Palmieri i. m. 147. 1.

2 Mint Reiffenstull mondja: quae gravi nititur fundamento, licet non penitus certo, simulque nullam contra •se habet rationem convincentem. Theol. Mor. tr. 1. dist. 3. qu. 4. n. 41.

3 Simor, Moraltheologie 78. 1.