Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
758 DK. STUCKNEU JÁNOS. nem lehet más׳, mint melyet a probabilisták tanítanak, mi imént előadni törekedtünk s melyet Suarez, mintegy összefoglalva az eddigieket, így fejez ki s okol meg:__potest a liquis formare conscientiam certam vel practicam confor- mem tali opinioni .... Ratio est, quia excedit ordinarium modum humanae facultatis majorem cognitionem obtinere in singulis casibus. Item quia esset intolerabile onus obii- gare omnes homines ad conferendas singulas opiniones. Praeterea existimo illam rationem sufficientem; quia quam- diu est judicium probabile, quod nulla sit lex prohibens, vel praecipiens actionem, talis lex non est sufficienter proposita vel promulgata homini. Unde cum obligatio legis sit ex se one- rosa, et quodam modo odiosa, -non urget, donec certius de illa constet. Neque contra hoc urget aliqua ratio; quia revera non est contraria pars tutior in ordine ad conscientiam, neque ibi est aliquod dubium practicum et periculum.1 Ámde ne csak állítsunk, hanem bizonyítsunk is. Igaz-e, midőn a törvény legalább tágabb értelemben vett erkölcsi bizonyossággal létében s kötelező erejében evinkálva nincsen, hogy míg igazán nyomós okokon nyugvó valószínű véle- meny a törvény ellen szól, még ha mellette valószínűbb nézet is harcol, az legalább tágabb értelemben bizonytalan, kétséges, tehát nem kötelező ? Magától értlietőleg itt a való- szinűség természetét, ennek logikai erejét, különböző fokait, ezeknek egymáshoz s netán a bizonyossághoz való viszo- nyát kell szemügyre vennünk s a felvett kérdést tisztáz- nunk. Mert csak ennek helyes ismerete biztosíthat arról, hogy tisztán lássunk s magunknak a helyes erkölcsi rend- szerről helyes fogalmat alkossunk. A probabilisták. midőn a kérdés e fázisának taglalásába bocsátkoznak, sohasem mulasztják el kérni a higgadt türelemre, s különös ügye- lembe ajánlani a logikának idevágó szabályait, melyeket ha előítélet nélkül szoros következetességgel alkalmazunk, lehetetlen lesz nem adni igazat annak a rendszernek, mely- nek támogatására e szerény sorok szánvák. Magunk részéről 1 I., II. tr. 3. disp. 12. sect. 6. n. 8. Ballerini-Palmieri i. m. I. 168. 1.
