Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra

AZ ERKÖLCSI RENDSZEREK KÜLÖNÖS TEKINTET- TEL A PROBABILISMUSRA.

K*^3?Iu)bb1 két értekezésünkben kettős igazságot állapítok- fl g|Mj tunk meg. Az egyik: hogy minden cselekedetünkben 8י*“•* biztos lelkiismerettel kell birnunk; más szóval, cse- lekedetünk erkölcsi megengedhetőségére nézve bizonyosak- nak kell lennünk; még világosabban fejezve ki magunkat, bizonyossággal kell birnunk arról, hogy cselekedetünkkel törvénybe nem ütközünk, törvényt nem sértünk. A másik, mint a probabilismus alapgondolata s egész épületének szeg- letköve, melylyel esik vagy áll a rendszer: hogy a kétes, jobban mondva, a valószínű törvény nem kötelez, mert kötelező erejéhez, akár a törvény kötelező erejének terme- szetét, akár a megkötendő alany szempontját tekintjük, a törvény részéről a biztos kihirdetés, vagy, ami egyre megy, az alany részéről a törvény biztos ismerete szükséges. Az előbbi igazságra nézve odanyilatkozik Suarez (I. II. tr. ;3. disp. 12. sec. 3. n. 2.): »Dicendum primo, ut voluntas sit recta, necessarium esse, ut sequatur judicium conscientiae practice certum de honestate objecti et actionis. Ita doctores omnes.« S valóban csak ez az elv s annak érvényre jutása biztosíthatja, nem mondom a keresztény, hanem általában az erkölcsiség szilárdságát. Azért a keresztény erkölcstanítók különbség nélkül vallják, osztják ez elvet — kivéve a probabilioristákat, kik, hogy tarthatatlan rendszerüket vala