Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
A PÁPAI IURISMCTIO JOGI TERMÉSZETE. 711 Vigilius stb. esetében. Továbbá, babái׳ az 1682-ki püspöki gyülekezetnek (Declaratio Oleri Gallicani) szabálytalan és félig szakadár határozatai helyteleníttettek s visszavonattak, de mindemellett e nézetek szabadon vallhatók maradtak és ártalmasoknak nem nyilváníttattak. 13. A tekintélyesebb hittudósok közül többen vannak, kik azon nézetet vallják, hogy a zsinat némely esetben elitélheti a pápát. 14. Ha elfogadtatnék az a tanelv, hogy a római pápa határozatai feltétlenül a csalatkozhatlanság jellegével bírnak, különválva az egyház minden hozzájárulása és beleegyezése nélkül, ezzel az egyháznak Krisztustól megállapított alkotmánya felforgattatnók. Kvisztus az ő anyaszentegyházát nem pusz- tán és kizárólag Péterre alapította, hanem az összes após- tolókra, mint egységes alapra, és egyformán imádkozott az apostolokért, mint sz. Péterért. 16. Magának az egyháznak tévmentessége az egyház alkotmányából sajátlagosan leszár- mazik és Krisztus ígéretében nyeri megerősítését, anélkül, hogy azért e tévmentességet »csodásának kellene mondani, ellenben a pápai csalatkozhatlanság tényleg az volna (t. i. »csodás«), mert, tekintve, hogy egy ember gyakorolná azt, a csodáknak szakadatlan láncolatát követelné meg úgy erkölcsi, mint értelmi téren. A pápa csalatkozhatlanságának hitelvi megállapítását ellenző zsinati atyák némelyike fel- veti ellenvetései rendjén, hogy az általa képviselt egyház- megye — vagy az illető ország, melyben az fekszik — sajátságos politikai, vallási, felekezeti viszonyai azt az aggó- dalmat keltik bennük, hogy e tan dogmatizálása a katholikus egyházra komoly bajokat háríthat. így nyilatkozott Cseh- ország, Morvaország, Amerika s hazánk néhány egy háznagya. Akadtak az ellenzők sorában olyanok is, akik ünnepélyesen kijelentették, hogy ők személyesen ugyan a legszilárdabbul hiszik és vallják a pápa tévmentes tanítói hivatalát, de ennek megállapítását célszerűnek, időszerűnek nem látják; némelyek, kik elvben szintén elfogadják a pápa tévmentes- ségét, kétségben vannak a formára nézve, nevezetesen, hogy e tant hitelv (tamquam dogma fidei) gyanánt helyes-e elő- terjeszteni? Végül találkozott olyan, ki azt javasolta, hogy
