Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
710 DK. HORVÁTI! ISTVÁN־. beigazolni azt, hogy a keresztények minden időkben leg- alább azt a bennrejlő (implicite) hitet tanúsították, hogy amit a római pápák, hogy kigyjük, elénk terjesztenek, megváltozhatlan és minden tévelytől mentes; sőt ellenkező- leg, vannak példák az ellenkezőre, például Honorius esete, amit álokoskodásokkal elütni nem lehet. 3. A régi kor tanúbizonyságaiból kiviláglik, hogy az egyház első szá- zadaiban az egyes egyházaknak a tanban való egyetértését egyenértékűnek tartották az apostolok által előadott hit- igazsággal. 4. Ahhoz, hogy e hitelv törvényesen és szabály- szerűen állapíttassák meg, a Szentírásnak, a hagyománynak és az összes vonatkozó egyháztörténeti adatoknak tüzetes megvitatása és az atyáknak erkölcsi egyetértősége kíván- tatnók meg. 5. E tételnek megállapítása célszerűtlen, ártal- más, és a hívek szivét el fogná idegeníteni a szent Atyától és új panaszoknak anyagául s indokául fog szolgálni. 6. A meghatározás elfogadása esetén is a gonosz szándé- kúak nem lesznek hijjával a titkos kerülő utaknak; más- felől az elmék még nincsenek eléggé elkészülve a tan befő- gadására. 7. A pápai csalatkozhatlanságról szóló tan épen nem támaszkodhatik az egyetemesség, régiség és közegyet- értés jellegére, hogy, kellő gondosság mellett, mint valósá- gos és tulajdonképi hitbeli letétet lehetne hirdetni. 8. Ezen hitelv meghatározása által a fő a testtől, a pápa az egy- háztól elválasztatnék. 9. Azok a nehéz szorongattatások, melyekben az egyház a jelenben sínylődik, nem teszik aján- latossá a tétel megállapítását. 10. Félő. hogy ezen hitelvi meghatározás folytán veszély fog hárulni az egyházra az állami kormányok részéről, melyek azt fogják belémagya- rázni, hogy ezzel a római pápa teljes hatalmat nyer minden, még polgári kérdésekre is. 11. A javaslat kettős csalatkoz- hatlanságot (infallibilitást) tételez fel az egyházban, t. i. magáét az egyházét és a római pápáét, ami pedig képtelen és lehetetlen dolog. 12. A gallikán iskola hathatósan védel- mezi a pápával való közösség szükséges voltát és az após- toli szók indefektibilitását, jóllehet megengedi a pápa átmeneti tévedésének lehetőségét, mint például Honorius,