Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
DK. HORVÁTH ISTVÁN. 706 függenek és számtalan tévelyt az első századokban az egyes részegyházaknak döntéseivel győztek le, amelyeket azután Péter utódja és az egész egyház hozzájárulása szentesített. 5. Kétségtelen, hogy az összes hívők az apostoli szék liatá- rozatainak valódi engedelmességgel tartoznak, és tudós fór- fiák tanítják, hogy amit a római pápa az apostoli székről szólva, a hit és erkölcs dolgában meghatároz, az az egyház hozzájárulása nélkül is megdönthetetlen. 6. Nagy nehézsé- gek állnak elő az egyházatyák irataiból és mondásaiból, a történeti adatokból és magából a katholikus tanelméletből, s ha ezeket teljességükben meg nem oldjuk, nem lehet az említett atyák kérelmében ajánlott tantételt, mint az Isten- tői kinyilatkoztatottat, elfogadni. Az ajánlott meghatározás a hit elleneinek új fegyvereket szolgáltat a katholikus ügy iránti gyűlölség szítására, és a németországi, ausztriai s magyarországi kormányoknak ürügyet fog szolgáltatni, hogy az egyház még hátralévő jogaiban is gázoljanak.1 Ez elő- terjesztéshez csatlakozik egy másik, melyet ugyanaz napról keltezve, harmincnyolc francia püspök s még néhány más egyháznagy írt alá. Ezt követte huszonhét amerikai egy- házfő kérvénye 1870 január hó 15-éről, melynek három főindoka ebben áll: 1. A kérdés feletti vita nyilvánvalóan mutatja, hogy a püspökök közt nincs meg a kellő nézet- egység. 2. Hogy e tantétel megállapítása, oly vidékeken, 1 1 Az előterjesztést a következő egyházatyák írták alá : A prágai bíboros érsek, a bécsi bíboros érsek, az esztergomi, salzburgi, olmützi, görzi, a monacói, az örm. szert, lembergi, a bambergi, a 1. sz. lem- bergi, kalocsai, kölni érsekek; az augsburgi, a körösi g. sz., boszniai és szirmiai vagy diakovári, a trieszti, hildesheimi, váci, a porosz tábori ap. helynök, a budweisi, a trieri, a szász ap. helynök, a lavan- tei, a gurki, az erdélyi, a laibachi, a győri, a kassai, szatmári, a pécsi, Csanádi, az ermelandi, az osnabrücki, a tarnovi, a leitmeritzij a mainzi, a lublini, szent-galleni, a rottenburgi, a székesfehérvári, a sault st marie-i (Egyesült-Államok), püspökök, úgyszintén a cae- sareai felszentelt érsek, a mechitaristák bécsi föapátja, a fogarasi érsek és végül a strachovi apát. A negyvennégy aláíró közül tehát tizenhárom magyar főpap. Lásd Boskovdnyi, > Rom. Pontifex«, VII. k. 283. s köv. old.
