Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete

A PÁPAI lUKISDICTIO JOGI TERMÉSZETE.

707

ahol az eretnekség háborítatlanul dühöng, az eretnekeket még jobban el fogja idegeníteni az egyháztól. 3. Hogy 6 dologból beláthatatlan viták fognak kifejlődni, a püspöki hivatás nagy hátrányára. Hasonló szellemben kérvényeztek a pápához 1870 január 18-án a keleti egyházfők (húszon- heten), valamint egynéhány olaszországi püspök (szám- szerint heten). A babyloni khaldeus patriarchátus helynöke azonban 1870 március 1-jén kelt levelében elállott a kér- vénytől, melyet a keleti egyházfőkkel együtt ő is aláírt, és ünnepélyes tanúságot tett a keletieknek az apostoli szent- székhez való ragaszkodásáról és a pápa legfőbbb, tévmentes és megmásíthatlan tanítói hivatásába vetett szilárd hitéről.1 A kérvények az atyák előterjesztéseinek megvizsgálására kirendelt biráló-bizottság elé kerültek, mely beható meg- fontolás után helyén valónak látta, hogy a pápa tévmentes tanításáról külön javaslat előkészíttessék, mely kérelemnek IX. Pius pápa is helyt adott. Ehhez képest 1870 március 6-án a zsinat titkára közölte az atyákkal az e tárgyban kidolgozott javaslat szövegét, mely e címet viselte: »Schema Capitis de infallibilitate R. P. addendum Capiti de Pri- matu R. P.« E javaslat szövege magyar fordításban ekként hangzik: »A római pápa a hit- és erkölcsbe vágó tanok meghatározásában nem tévedhet; a római szentegyház az egész katholikus anyaszentegyház felett a legfőbb és teljes főnökséget és elsőbbséget gyakorolja, amelyet magától az Úrtól nyert, sz. Péterben, az apostolok fejedelmében, a hatalom teljességével, akinek a római pápa az utódja. És valamint (a római egyház) a többieket megelőzve, tartozik a hit igazságát megvédeni, úgy a hit dolgában támadt kér- dósek is az ő Ítéletével kell hogy intéztessenek el. (Lásd a görögöknek a II. lyoni közzsinaton tett hitvallását.) És, amint nem lehet figyelmen kívül hagyni Urunk Jézus Krisztus nyilatkozatát: »Te Péter vagy, s e sziklára építem anyaszentegyházamat« (Lásd Máthé, XYI. 18.), úgy e mon- dás a tények erejében is bizonyságot nyer; mert az após1 Lásd Roskoványi, »Rom. Pontifex«, VII. k. 291. o.

45*